Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 42. 1945. augusztus 1 9
42. 1945. augusztus 1, 1939:XVI. törvénycikkel 55 történt kiegészítés után sem nyújt semmiféle szolgáltatást és végül a gazdasági munkavállalók közül csak a 18. és 65. év között lévő, két kataszteri holdnál nagyobb birtokkal nem rendelkező férfiakra terjed ki. A betegségi biztosítás teljes hiányát az eddigi törvényes rendelkezések a munkaadó betegellátási kötelezettségével kívánták pótolni. Ez a betegellátási kötelezettség azonban kizárólag a gazdasági cselédeknél jelentett számottevő - bár koránt sem kielégítő - segítséget, mert itt a munkaadót negyvenöt napon át tartó betegellátási kötelezettség terhelte. A nem cselédi minőségben szerződött gazdasági munkavállalónál azonban a munkaadó betegellátási kötelezettsége csak az idegen községből szerződött gazdasági munkással szemben áll fenn és csak nyolc napra terjed. A gyakorlatban tehát a gazdasági munkással szemben fennáló munkaadói betegellátási kötelezettségnek komoly értéket tulajdonítani nem lehet. A bemutatott kormányrendelet-tervezet a gazdasági munkavállalók társadalombiztosítását minden gazdasági munkavállalóra és a hazai társadalombiztosítás keretébe tartozó minden biztosítási kockázatra vonatkozóan szabályozni kívánja. A biztosítás átszervezésénél a tervezet az ipari és kereskedelmi munkavállalók tekintetében fennálló társadalombiztosítási szabályokat veszi alapul, de figyelembe veszi és a lehetőséghez képest méltányolja azokat az eltéréseket is, amelyek a gazdasági munkavállalóknak az ipari munkásoktól erősen különböző munkalehetőségeiből és települési viszonyaiból folynak. Ezek az eltérések, amelyeket a kormányrendelet-tervezet a társadalombiztosítás általános szabályaitól eltérően a gazdasági munkavállalók tekintetében bevezetni kíván, biztosítékot nyújtanak egyrészt arra, hogy a gazdasági munkavállalók a társadalombiztosítás terén nem csak jogilag lesznek egyenlő helyzetben a városokban lakó ipari munkásokkal, hanem a gyakorlatban is teljes mértékben élvezhetik a társadalombiztosítás előnyeit, másrészt arra, hogy a gazdasági mukaadók sem lesznek olyan feladatok elé állítva, amelyeknek minden nehézség nélkül eleget ne tudnának tenni. Ezeket a különleges rendelkezéseket egyébként röviden az alábbiakban foglalhatom össze: 1. Az a gazdasági munkavállaló, aki a gazdasági munkaidény alatt rendszeresen dolgozik, a betegségi biztosítás szolgáltatásaira a téli kényszerű munkanélküliség idején is jogosult lesz. 2. Az előbbi pontban említett kedvezménnyel szemben a téli időszakban csak az a gazdasági munkavállaló kap táppénzt, aki a betegség által okozott munkaképtelensége miatt valóságos kereseti lehetőségtől esik el. Ez a rendelkezés elejét veszi annak, hogy a táppénzvisszaélések a segélyezésre valóban rászoruló munkavállalóktól elvonják a szükséges anyagi fedezetet. 3. A tervezet a gazdasági munkavállalók változó bérének vizsgálata nélkül, két biztosítási csoportba sorolja a gazdasági munkavállalókat. 56 Ezzel egyrészt mentesíti a 55 Az 1939. évi XVI. te. az 1938. évi XII. te. alapján biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban részesítéséről szólt. H Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaságban a bér egy részét terményjárandőságban fizették s ennek pénzértékre való átváltása a munkaadókra nagy terhet jelentett volna, másrészt azt is figyelembevéve, hogy a valóságos bért illetően a gazdasági munkavállalók esetében nem voltak akkora különbségek, mint az ipari munkásoknál, csak két biztosítási csoportot állapított meg: az első csoportba tartoztak a tizennyolcadik évüket betöltött férfiak, a második csoportba pedig a nők, valamint a tizennyolc évesnél fiatalabb férfiak. 28
