Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 55. 1945. szeptember 20 239

55. 1945. szeptember 20. 551c. sz. melléklet (az 55/18. napirendi ponthoz) Minisztertanácsi előterjesztés a Szovjetunióban kötött házasságok tárgyában Mint ismeretes, a Szovjetunióban kötött házasságok tekintetében mind a közigazgatási hatóságok eljárásában, mind a Kúria gyakorlatában az elmúlt rendszer idején az az álláspont érvényesült, amely az 1894: XXXI. te. 113. §-ában foglalt jogszabály

66 alkalmazását mellőzve, az ún. „közrendi akadály" néven ismert jogelvet alkalmazta s abból kiindulva, hogy a Szovjetunióban szabályozott házasság az európai kultúrközösségben élő államok házassági jogrendszereiben szabályozott házasság erkölcsi alapjellegétől teljesen elütő intézmény, a Szovjetunió házassági joga szerint kötött házasságot semmi vonatkozásban nem tekintette házasságnak. Ezen az állásponton csupán a legközelebbi múltban ütött némi rést a Kúria, midőn az 1942. évben az 1911: I. te.

67 686. §-a alapján E III. 1708/1940. szám alatt hozott Ítéletében megállapította, hogy a perben részt vett felek közt, akik a Szovjetunióban regisztrált házasságot kötöttek, a magyar jog szerint is házasság áll fenn. Ez az ítélet azonban szintén nem az 1894: XXXI. törvénycikkre, közelebbről annak 113. §-ára van alapítva. Indokolása szerint az adott eset körülményei szerint kell vizsgálni, hogy a felek közt házasságkötésre irányuló akaratmegegyezés létrejött-e, s minthogy megállapítása szerint abból a körülményből, hogy a nő a férje családi nevét kívánta viselni, hogy a gyermeket a férj családi nevére anyakönyvezték, hogy a férj a feleségét a gyermekekkel együtt Magyarországra hozta és itt [sic!] arra a végső következtetésre jutott, hogy a felek egyező akarata a hazai jogunk értelmében vett egész életre szóló kapcsolat létesítésére irányult. Kötésüket egyedül csak ezért ismerte el érvényes házasságnak. A gyakorlatban mutatkozó ezt a módosulást nem lehet kielégítőnek tartani. Nem lehet helyes az, hogy esetenkint döntessék el, vajon a felek akaratmegegyezése házasságkötésre irányult-e vagy sem s ehhez képest elbírálni, hogy a felek között a magyar jog értelmében vett házasság jött-e létre. E részben a perbeli bizonyítás, figyelemmel a szóban levő házasságkötések óta eltelt hosszú időre és a két világháborúval kapcsolatos eseményekre, legtöbb esetben leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék, sőt teljesíthetetlen feladatok elé állítaná az érdekelteket. De különben is a jogbiztonság elemi követelményei hogy a házasság alaki érvényessége kérdésében ne támadhasson kétség és annak megállapítása a lehetőséghez képest ne szoruljon bírói döntésre, mert annak 66 A házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. te. 113. §-a szerint a házasság érvényessége a házasságkötés alaki kellékei tekintetében a házasságkötés idejében és helyén fennálló törvények szerint ítélendő meg. Magyar állampolgár külföldön kötött házasságát Magyarországon is ki kellett hirdetni. Ha külföldi Magyarországon akart házasságot kötni, a kihirdetésre a magyar törvény szabályait kellett alkalmazni. A külföldi tartozott kimutatni, hogy a házasság hazája törvényei szerint akadályba nem ütközik, az igazságügyminiszter ez utóbbi alól azonban felmentést adhatott. 67 A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. te. 686. §-a kimondta, hogy annak megállapítása végett, hogy a felek közt házasság létezik vagy nem létezik, avagy hogy a házasság bizonyos semmisségi ok hiányában érvényes, a házasság megszűnése előtt keresetet kell indítani; kimondta továbbá hogy a kereset indítására jogosultak a házasfelek, a házasság nem létezésének megállapítása iránt pedig ezen felül az ügyész és az, aki kimutatja, hogy a házasság nem létezésétől jogi érdeke függ. 264