Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 54. 1945. szeptember 17 207
54. 1945. szeptember 17. Gépelt tisztázat, a miniszterelnök és a minisztertanás jegyzőjének saját kezű aláírásával. A miniszterek és az államtitkárok a „jelen voltak" felsorolásánál látták el kézjegyükkel a jegyzőkönyvet. Nem szerepel a jegyzőkönyvön Vörös János, Nagy Imre és Gerő Ernő aláírása. Nem szerepel a jelen voltak felsorolásában Dabasi Schweng Loránd neve, a jegyzőkönyv tanúsága szerint azonban ő volt az ülés második felében a pénzügyminisztériumi előterjesztések előadója. A jegyzőkönyv mellett megtalálható a 7-10., a 13., a 15-17., a 19., a 22., a 24-40., a 44., a 46. és a 48-51. napirendi ponthoz tartozó előterjesztés. Közülük a 26., a 30., a 32. és a 46. napirendi ponthoz tartozó előterjesztést 54/c-f. sz. mellékletként közöljük. A 12. és a 18. napirendi ponthoz tartozó előterjesztést a Vallás- és Közoktatásügyi, illetve a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium iratai között található példány alapján 54/a.-b. sz. mellékletként közöljük. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium előterjesztéseit a Miniszterelnökségen borítólapokba helyezték, ezeken az egyes előterjesztésekhez fűzött, a Miniszterelnökségen rávezetett észrevételek olvashatók. E megjegyzéseket, amennyiben nem csak a teljes egyetértést tartalmazzák, jegyzetben közöljük. 54ja. sz. melléklet (az 54/12. napirendi ponthoz) 7200 1945. ME Előterjesztés a minisztertanácshoz Az ország politikai vezetésében mindjobban megnyilvánuló német befolyás és az ezzel járó politikai jobbrafordulás az ország lakosságának nagyobb részében az akkori rendszer elleni szervezkedés gondolatát érlelte meg. Ez a szervezkedés elsősorban az addig is a párt és szakszervezetek által beszervezett ipari munkásság és a veszélyt kezdettől fogva felismerő értelmiség között indult meg, mely a Szálasi-rezsim vezetésre jutása után nagyobb arányokat öltve komoly nehézségeket okozott mind a magyar bábkormánynak, mind a német megszállóknak. Az idő rövidsége miatt országosan megszervezett ellenállás már nem jött létre, de számos kisebb-nagyobb szervezkedés létesült, melyek egymástól egy-egy összekötő útján rendszerint tudomással is bírtak és ezek az egyes szervezetek külön-külön fejtették ki tevékenységüket, mely szóbeli és írásbeli (röpcédula) felvilágosításban, hadköteleseknek a hadseregtől való elvonásában, felsorolhatatlan aktív és passzív szabotázsban, végül az orosz hadsereggel karöltve a németek elleni fegyveres harcban nyilvánult meg. Bár e szervezeteknek és egyeseknek fenti tevékenysége már nem tudta az ország javainak megmentését teljes mértékben biztosítani és a háború megrövidítésére döntő befolyást gyakorolni, mégis igen jelentős szerepük van abban, hogy az ország értékeinek nagy része sértetlenül maradt hátra és a háború is hamarább nyert véget. Ezen ellenállási mozgalomban és németellenes szabadságharcban résztvettek fáradozásainak és érdemeiknek elismerését már a nagybirtok megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. ME számú rendelet 55 36. §-a kimondja: előnyben részesítendő, „aki a Németország elleni harcban kiváló érdemeket szerzett", „aki a reakció és a fasizmus elleni belső ellenállásban részt vett", valamint a 15. §-a, mely szerint „300 kat. holdig mentesül az igénybevétel alól annak az ingatlana, aki a nemzeti ellenállásban és németellenes szabadságharcban kimagasló érdemeket szerzett". 55 MK 1945. március 18. 225
