Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 15. 1945. március 9 249

IS. 1945. március 9. [26] Erdei nemzetiségi ügyet vet fel. Békés, Csanád, Torontál lakossága nemzetiségi kisebbségi szervezeteket állít fel, kisebbségi iskolákat követelnek stb. újságot kérnek. A szervezet neve Szlávok Antifasiszta Frontja.

34 Gyöngyösi: Ösmeri az oda való szlovákok helyzetét. Kb. 200 esztendővel ezelőtt telepedtek le, azóta már teljesen elmagyarosodtak s a jelenlegi mozgolódásnak nincs más oka, csak az, hogy egyes vezetők féktelen izgatással maguk akarnak felkerülni. Ha alaposan tanulmányozzák ott a kérdést, ki fog derülni, hogy a népnek semmiféle ilyen kívánalma nincs, legjobb példa erre az, hogy az engedélyezett tót iskolákat be kell zárni, mert a tót lakosság kimaradozik onnan és a magyar iskolákba iratkozik át. Szobek főispán, aki közülük való, ugyancsak leintette őket és vagonokkal fenyegette meg a renitenskedőket. Meg kell nekik mondani, hogy ha ezzel a kéréssel jönnek, akkor komolyan kell gondolni a kitelepítésüket. Biztosítja a minisztertanácsot, hogy az ottani komoly tényezők ilyen javaslatokkal nem jönnek, csupán [egy] Francisku

35 nevezetű egyén, aki a múltban is több zavart okozott. Erdei megemlíti, hogy Pitvaroson volt egy gyűlés, ahonnan a magyar tanítókat kiűzték a községből és több helyről hallott hasonló megmozdulásokról.

36 Molnár és Nagy a külügyminiszter ellen foglalnak állást, mert a kitelepítés teljesen német módszer, ha ezzel a gondolattal foglalkozunk, akkor mi fogunk rosszul járni, mert jóval több magyar lakik az ő oldalukon, azonkívül a szlovákok mindig élénk összeköttetést tartottak fenn a békési tótsággal. Ne essünk vissza a régi hibánkba és szögezzük le, hogy minden nemzetiségnek ugyanolyan joga van, mint a magyarnak. Szerinte elhangzottak olyan hangok, amelyek szélső nacionalizmusról tesznek tanúságot és erősen a múltra emlékeztetnek. Nekünk a népek önrendelkezési jogán kell állnunk. Balogh, Gyöngyösi, Valentiny viszont pánszláv agitációnak tartja ezt, hiszen a magyarság minden kívánságukat teljesíti, viszont azonban azon az alapon, hogy ők nemzetiségek, nem követelhetik meg azt, hogy ott ahol a számbeli túlsúlyban levő magyarságnak nincs középiskolája, ott a sokkal kisebb számú tótoknak adjanak. Éppen így áll ez a lapokkal is. Szerintük mindaz a kívánság, különben is, amit felsorolnak, már régen teljesítve van [27] Vásáry javaslatot terjeszt még elő, hogy a február hó 22-én

37 megtartott minisztertanácsi határozattal ellentétben olyan módosításhoz járuljon hozzá, hogy a Debreceni Első Takarékpénztár és [az] Alföldi Takarékpénztár egyenként 500 000 P, a Tiszántúli 34 írásos jelentés nincs a jegyzőkönyv mellett. A Szlávok Antifasiszta Frontja (helyesen Antifasiszta Szlávok Frontja) 1945. február 18-án Battonyán alakult s valamennyi magyarországi szláv csoport egyesítésére törekedett. Két tagozata volt: délszláv és szlovák. A szlovák tagozatban erős nacionalista irányzat érvényesült. 35 Francisku, feltehetőleg Francisa Mihály (1905-1980) békéscsabai evangélikus lelkésszel azonos, aki mára háború előtt is a szlovákiai áttelepülés szószólója volt. Az Antifasiszta Szlávok Frontja elnöke lett. 1947 őszén áttelepült Szlovákiába, elsősorban az áttelepült tótkomlósi szlovákok körében folytatott lelkipásztori tevékenységet. 36 Az ekkor 85 %-ában szlovák lakosságú Pitvaros a szélsőséges megnyilatkozások egyik központja volt. Innen és Ambrózfalváról ment küldöttség Pozsonyba 1945 nyarán, az áttelepítésük előkészítése ügyében. A Viharsarok c. lap ismételten foglalkozott ezekkel a jelenségekkel. 37 Lásd a 12. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját. 256