Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59

az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, s tagja lett a Politikai Bizottságnak. 1945 áprilisától az Országos Földbirtok­rendező Tanács alelnöke, májustól az Országos Gazdasági Tanács, majd a Legfelső Honvédelmi Tanácsnak is tagja. 1945. május 11-től november 15-ig újjáépítési miniszter volt. 1945. október 7-én tagja lett a budapesti törvényhatósági bizottságnak, november 4-én nemzetgyűlési képviselővé, majd november 29-én a Nemzetgyű­lés elnökévé választották. 1945. november 29-től 1946. február 2-ig tagja volt a Nemzeti Főtanácsnak. 1946. február 4-től 1947. június 2-ig miniszterelnök volt, ekkor lemondott, és külföldön maradt. Az Egyesült Álla­mokban telepedett le, részt vett az emigráció mozgalmaiban, 1955-től 1957-ig a Magyar Nemzeti Bizottmány alelnöke volt. " Bán (Rozmayer) Antal (1903-1951) vasmunkás. 1917-től vett részt a munkásmozgalomban. A Tanácsköz­társaság után Jugoszláviába emigrált. 1939-ben az újvidéki szociáldemokrata pártszervezet elnöke lett. Bácska Magyarországhoz csatolása után letartóztatták, de 1942-től ismét részt vett a magyar munkásmozgalomban. 1945 után pártja vezetőségének tagja, főtitkárhelyettese, majd a főtitkárság vezetője lett. 1945. május 4-től jú­nius l-ig az Országos Gazdasági Tanács alelnöke volt. 1945. június l-jétől 1948. február 26-ig iparügyi minisz­ter volt. 1948 márciusában kizárták a Szociáldemokrata Pártból. Svájcba távozott, haláláig részt vett a szociál­demokrata emigráció szervezésében. 84 Oltványi (Artinger) Imre (1893-1963) jogász, közgazdász. 1920-tól több gazdasági szervezet, egyesület mun­kájában vett részt. 1922-ben a Magyar Jelzálog-Hitelbank tisztviselője lett, s 1938-tól 1944-ig ügyvezető igaz­gatója volt. 1920-tól 1923-ig a Nagyatádi-féle Kisgazdapárt tagja volt, egy ideig a Keresztény Gazdasági Párt­ban tevékenykedett, majd átlépett a Független Kisgazdapártba, 1943-tól a Polgári Tagozat társelnöke volt. A háború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után a Kisgazdapárt vezetésében vállalt szerepet. 1945 januárjában a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja lett. 1945. január 28-tól április 17-ig a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ ideiglenes vezetője, majd április 17-től augusztus 31-ig a Magyar Nemzeti Bank el­nöke volt. 1945. április 2-án beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945 áprilisától augusztus 11-ig az Országos Gazdasági Tanács elnökeként is tevékenykedett. 1945. július 21-től november 15-ig pénzügyminisz­ter volt. 1945. november 15-től 1946. augusztus 7-ig ismét a Magyar Nemzeti Bank elnökeként dolgozott. 1945. október 7-én a budapesti törvényhatósági bizottság, november 4-én a Nemzetgyűlés tagja lett. 1947. au­gusztusától 1948 augusztusáig berni követ. 1948 decemberétől a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke, illetve fő­igazgatója volt. 85 Rónai Sándor (1892-1965) kőműves. 1910-től vett részt a szociáldemokrata mozgalomban. 1922-től párt­ja miskolci titkára és az építőmunkások helyi vezetője. 1944 októberében letartóztatták, de sikerült megszök­nie. 1945 után a Szociáldemokrata Párt országos vezetőségében dolgozott. 1944 decemberében tagja lett az Ide­iglenes Nemzetgyűlésnek, majd a Nemzetgyűlésnek és 1957-ig az országgyűlésnek is. 1945. július 21-től 1945. november 15-ig közellátásügyi, 1945. november 15-től 1949. június 11-ig kereskedelem- és szövetkezetügyi, majd 1950. május 8-ig külkereskedelmi miniszter volt. Ezt követően 1952 augusztusáig az Elnöki Tanács el­nöke, majd 1962 novemberéig az Országgyűlés elnöke, 1956 júliusától 1965 szeptemberéig az Elnöki Tanács tagja, 1956. november 12-től 1957. február 28-ig a kormányban a kereskedelmi ügyeket vezette. 86 Ries István (1885-1950) ügyvéd, szociáldemokrata politikus. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécs­be emigrált. 1924-ben tért haza. 1933-tól 1935-ig, majd 1939-től 1948-ig tagja volt pártja országos vezetőségé­nek. A két munkáspárt egyesítése után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének is tagja lett. 1945. július 21-től 1950. július 7-ig igazságügyminiszter volt. 1949-1950-ben a Népgazdasági Tanácsban is helyet foglalt. 1950. július 7-én koholt vádak alapján letartóztatták, a vizsgálat során elszenvedett bántalmazások kö­vetkeztében halt meg. 1956-ban rehabilitálták. 87 Lásd az 59. sz. jegyzőkönyv 1. és a 62. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját. 88 A Mai Nap 1945. július 22-i számában megjelent hír szerint Szeder Ferencet vagy Kiss Rolandot tervez­ték javaslatba hozni, más forrás szerint Zombori Gyula is szóba került. 89 Az egyes minisztériumok államtitkárairól Összefoglaló tájékoztatást ad Szűcs László: Az Ideiglenes Nem­zeti Kormány néhány archontológiai kérdése c. írása, Levéltári Szemle 1996. 1. sz. 21-32. p. 90 Lásd a 37. sz. jegyzőkönyv 3., a 38. sz. jegyzőkönyv 3. és a 46. sz. jegyzőkönyv 9. napirendi pontját. Csizik Béla pénzügyminisztériumi államtitkár volt az egyetlen, akinek a költségvetési, hazai és külföldi hitelügyek­ben felhalmozott szakismereteit 1945 után sem nélkülözhették egy ideig. " Az 1944. évi júniusi adatokat Magyarország Tiszti Cím- és Névtárának 1944. évi pótfüzetéből vettük; a többi adatot illetően lásd a MOL XIX-J-1-k Vegyes, 166. doboz "Belügyminisztérium" jelzetű dossziéját és a MOL XIX-A-1-j 1945-XXIII-776 sz. iratot. 92 A Tiszti Cím- és Névtárban az Iparügyi Minisztérium esetében nem sorolták fel, csak jelezték a honvéd­ség ellátásával foglalkozó osztályokra a honvédségtől ide irányított személyzetet; az 1945. évi márciusi adatok­ba viszont feltehetőleg beleszámítottak olyanokat is, akik bár nem a minisztériumban, de az iparügyi igazga­tás területén dolgoztak és Budapesten maradtak. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom