Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 39. 1945. július 11 646
39. 194S. július 11. niszterhez, hogy a megkeresésben megjelölt, valamelyik külföldi bíróság előtt háborús bűncselekménnyel vádolt személy a külföldi állam megkereső hatóságának a bűnvádi eljárás lefolytatása céljából adassék ki. A bűnügyi jogsegélynyújtás köréhez tartoznak továbbá azok az előbbihez hasonló módon továbbított olyan kérelmek is, amelyek háborús bűncselekménnyel vádolt személyek Magyarországon levő vagyontárgyainak kiszolgáltatására irányulnak. Állami szuverenitásunk birtokában bármely bűncselekménnyel vádolt személyek kiadását és vagyontárgyak kiszolgáltatását a Magyarország és az érdekelt államok között fennálló nemzetközi szerződések szabályozták, ilyen szerződés hiányában pedig a kiadatás a viszonosságon alapuló gyakorlatnak megfelelően történt. Tekintettel azonban arra, hogy Magyarország és a külföldi államok között nemzetközi érintkezés jelenleg nincsen és a kiadatás és a bűnügyi jogsegély tárgyában létrejött egyezmények hatálya is megszűnt, a háborús bűnösök kiadatása tekintetében a fegyverszüneti egyezmény 14. pontja értelmében vállalt kötelezettségünk teljesítése céljából az eljárás külön szabályozásáról kell gondoskodunk. Minthogy a háborús bűnösök felelősségre vonása mind Magyarországon, mind a bennünket környező államokban nagy eréllyel folyik, külföldről egyre több megkeresés érkezik a magyar hatóságokhoz háborús bűncselekménnyel vádolt személyeknek kiadatása, vagyontárgyaik kiszolgáltatása, vagy elkobzása iránt. Több esetben előfordult az, hogy a magyar közigazgatási hatóságok a kérelmet haladéktalanul teljesítették, anélkül, hogy intézkedésük megtétele előtt felettes hatóságuktól erre engedélyt kértek és nyertek volna. Ezek az intézkedések több esetben azért voltak különösen sérelmesek, mert a kiadott személyek magyar állampolgárok voltak és jóllehet a háborús bűncselekménnyel vádolt személyek üldözésénél elv az, hogy a kiadni kért személyeket az állampolgárságra tekintet nélkül is ki kell adni, mégsem tekinthetünk el attól a jogunktól, hogy a kiadatás tárgyában az egyes esetek bel- és külpolitikai vonatkozásait kellően át nem tekintő, közvetlenül megkeresett alsóbbfokú közigazgatási hatóság [sic!], hanem a normális viszonyok között a kiadatás engedélyezésére egyedül jogosított legfelsőbb igazságügyi igazgatási hatóság, az igazságügyminiszter intézkedjék, a külügyminiszterrel egyetértve. Ilyen körülmények között sürgős szüksége merült fel annak, hogy a jelenlegi különleges helyzetre figyelemmel, a háborús bűncselekménnyel vádolt személyek kiadatásának és a vagyontárgyak kiszolgáltatásának módja külön rendelettel szabályoztassék. Az esetleges külpolitikai vonatkozásoknak és szakszerűség szempontjainak figyelembevétele céljából a rendelet 1. §. (1) bekezdésében olyképpen rendelkezik, hogy ha valamelyik külföldi állam vagy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a magyar kormánynál kívánságot terjeszt elő a megkeresésben megjelölt személy kiadatása, illetve vagyontárgyak kiszolgáltatása iránt, akkor a megkeresés tárgyában a külügyminiszterrel egyetértve az igazságügyminiszter intézkedik. A (2) bek. szerint az ebben a tárgyban hozott igazságügyminiszteri határozat végrehajtására a miniszter a népügyészséget utasítja. A 2. § (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha a kiadatás iránti megkeresés nem a kormányhoz, hanem valamelyik alsóbbfokú hatósághoz érkezik, ez a megkeresés felterjesztése előtt biztosítási intézkedéseket tartozik tenni. Ezek megtételére a kiadatni kért személy tartózkodási helye szerint illetékes népügyészség, illetve a kiszol661
