Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 38. 1945. július 4 615

38. 1945. július 4. Minisztertanács Markos Olivér és dr. Rakovszky Iván kinevezését hatálytalanította. 4 Dr. Balogh István előterjeszti, hogy a 3800/1945. ME számú rendelet

6 a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tagjainak megbízatását megszűntnek nyilvánította és a Tanács tagjainak újból való összehívása volna kívánatos. Az 1870:X. te.

7

11. szakasza alapján résztvevő 18 tag közül, ugyanezen törvényhely szerint 9 tagot a minisztérium nevez ki. Ezek alapján az újból megalakuló Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagjaivá, a kinevezés keltével kezdődő időszakra javasolja: Kállai Gyula miniszterelnökségi államtitkár, Peyer Károly nemzetgyűlési képviselő, Pásint Ödön miniszterelnökségi miniszteri tanácsos, dr. Bibó István belügyminisztériumi miniszteri tanácsos, Bacsó Ferenc igazságügyi miniszteri tanácsos, Zentay Béla kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumi osztálytanácsos, (amennyiben más oldalról kerülne be, úgy helyette Mikes Alfréd kerülne a Magyar Technikusok és Mérnökök Szabad Szakszervezete részéről), Harrer Ferenc ny. sz. főv. alpolgármester, v. rk. követ és megh. miniszter, dr. Kotsis Iván műegyetemi ny. r. tanár és Hegedűs Gyula lapszerkesztő.

8 Minisztertanács a javaslatot elfogadja és a kinevezésekhez hozzájárul. 6 Lásd a MK 1945. július 4-i számát. 7 Lásd a 37. sz. jegyzőkönyv 2. napirendi pontját és 2. sz. jegyzetét. * Lásd a MOL XIX-A-1-j 1945-XII-1154 sz. ügyiratot. Peyer Károly (1881-1956) géplakatos, szociáldemokrata politikus. 1919. augusztus 1-től 6-ig belügyminiszter, majd 1919. november 14-től 1920. január 16-ig népjóléti és munkaügyi miniszter. 1927-től 1944-ig a Szakszervezeti Tanács titkára. 1947-ben kivált a Szociáldemokrata Pártból, a Radikális Párt képviselőjeként került be az országgyűlésbe, majd külföldre távozott. Dr.Bibó István (1911-1979) jogász, egyetemi tanár. 1945-ben belügyminisztériumi miniszteri tanácsos. 1947-től 1949-ig a Kelet-európai Tudományos Intézet elnöke, 1951-től 1956-ig az Egyetemi Könyvtár munkatársa. 1956-ban Nagy Imre kormányában államminiszter, 1957-ben elitélték és bebörtönözték, 1963-től a Statisztikai Hivatalban dolgozott. Zentay Béla (1914-1980) gépészmérnök, 1933-tól részt vett a munkásmozgalomban és az ellenállási mozgalomban. 1945 után a Kommunista Párt műszaki értelmiségi csoportjának vezetője, a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium osztályvezetője, 1946-tól a Gazdasági Főtanács osztályvezetője, 1949-től a Csepel Autógyár műszaki igazgatója volt. Harrer Ferenc (1874-1969) várospolitikus. A Magyar Városok Országos Kongresszusának egyik megalapítója és éveken át főtitkára. 1912-től a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán a magyar közigazgatási jog magántanára. 1918-ban a Károlyi-kormány bécsi követe, 1919-ben a Berinkey- kormány külügyminisztériumát vezette. A Peidl-kormány idején Budapest polgármesterének teendőit látta el. Az ellenforradalmi kormány megvonta tőle a tanítás jogát. 1925-től részt vett Budapest törvényhatósági bizottságának munkájában; 1934-ben bekerült az Országgyűlés felsőházába, erről a tagságáról azonban 1942-ben, Budapest törvényhatósági bizottságában betöltött tagságáról pedig 1943-ban lemondott. 1945 után is részt vett a fővárosi közéletben, a Népfront munkájában; országgyűlési képviselő volt. Dr. Kotsis Iván (1889-1980) építész, egyetemi tanár a Műegyetemen. 1946-tól a Budapesti Középülettervező Vállalat tervező építésze volt. Hegedűs Gyula (1887-1953) lapszerkesztő. 1906-tól a Budapesti Napló, majd a Pesti Napló, 1914-től a Budapesti Hírlap munkatársa. 1920-ban a Magyarság c. lap egyik alapítója. 1938-tól 1942-ig, majd 1945-től 1950ig a Magyar Nemzet felelős szerkesztője. 618