Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59

golytáborokba kerültek, s ennek a híre nagyobb hatású volt a kormány megismételt felhívásánál. Határozatot hozott a kormány az új magyar haderő létrehozásáról, azonban a sorozás vagy a toborzás alapján való kiállítása körüli vita elhúzódása és a magyar hadifoglyok szovjet részről való átengedéséhez, illetve a felszerelés rendelkezésére bocsátásához fűzött túlzott remények, valamint a honvédségen belüli igazolásokkal kapcsolatos huzavonák és a szolgálati szabályzat demokratizálásának előtérbe helyezése végül azt eredményezte, hogy a vállalt nyolc hadosztály helyett mindössze kettőt tudott kiállítani az ország, ezek is csak az európai háború utolsó időszakában kerültek felhasználható állapotba, s a harcokban közvetlenül már nem is vehettek részt. Mindennek természetesen súlyos következményei voltak az ország külső megítélését illetően. Nem kevésbé súlyosan esett latba belpolitikai szempontból az, hogy a kormány működésének egész ideje alatt nem tudott érdemleges eredményt elérni a hadifogságba került katonák és az elhurcoltak hazabocsátása ügyében, és csak késlekedve intézkedett a deportáltak, a koncentrációs táborokba zártak visszatérését illetően is. Sokkal határozottabban és eredményesebben lépett fel 1945 őszén a kormány az új honvédség, elsősorban a Honvédelmi Minisztérium és a tisztikar állományának radikális csökkentését célzó szovjet parancs teljesítése ellen. A kormánynak az ország sorsát leginkább meghatározó első cselekedeteinek egyike a fegyverszüneti egyezmény 1945. január 20-án Moszkvában történt aláírása volt. Joggal állapította meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága elé terjesztett jelentés, hogy ennek „értékét talán legjobban azzal a negatívummal lehet kifejezni, hogy vajon milyen szörnyű helyzetben lenne az ország akkor, ha ez a fegyverszüneti egyezmény nem biztosítaná önálló államiságunkat és a háborúnak most már a közeljövőben várható befejezése az egyezmény híján olyan helyzetben találna bennünket, mint amilyen helyzetben van ma a hitleri Németország. Egyszerűen annyit jelentene, hogy a hitleri Németország katasztrófájában teljes mértékben nekünk is osztozkodni kellene. Minden súlyos kötelezettség ellenére is a fegyverszüneti egyezményt úgy kell tekintenünk, mint Magyarország megmentését a jövőre."

162 Az egyezmény aláírása azonban súlyos kötelezettségek vállalását jelentette, s a magyar fegyverszüneti delegáció elszalasztottá a lehetőségét annak, hogy akár csak a béketárgyalások előkészítése érdekében is jelezzen néhány olyan kérdést, amely az ország közvéleményét foglalkoztatta, illetve amely rendezése enyhíthette volna a terheket, így nem mutatott rá Gyöngyösi a Horthy rendszerrel és a háborúval, a fasiszta intézkedésekkel szembeni magyar ellenállás tényeire, áldozataira, arra, hogy a hitleri Németország megszállta Magyarországot, s hogy Horthy végül is rászánta magát a kiugrásra: tehát nem mutatta be a másik Magyarországot, nem érvelt a fegyverszüneti egyezmény enyhítése érdekében. Nem hozta szóba azt, hogy Magyarországnak a Németország elleni háborúban való közvetlen részvétele kerüljön bele az egyezmény szövegébe, amivel kedvezőbb státuszt érhetett volna el a béketárgyalás során. Nem mutatott rá arra, hogy Magyarország és Csehszlovákia, illetve Szlovákia között nem folyt háború, s a területváltozás a magyar és a csehszlovák, illetve a szlovák kormány megállapodásaiban lefektetett módon történt: egyenrangú tárgyaló felekként jutottak megegyezésre, amely során Németország sokkal inkább a szlovák, mint a magyar érdekek védelmében lépett fel. Nem használta ki azt, hogy a román fegyverszüneti 60