Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 36. 1945. június 20 567

36. 1945. június 20. MOL XIX-G-1-a 1945-9552 Gépelt, aláírás nélküli tisztázat indigóval készített másolata. A Külügyminisztérium iratai között megtalálható Erdei Ferenc 1945. október 4-én kelt, 250 624/1945.1 V/l4. sz., a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökéhez intézett levele, amelyből kitűnik, hogy a Liga tiszteletbeli elnöke Pintér József, Kovács J. István és dr. Hevesi Ferenc, míg társelnöke dr. Nagy Vince, Bartha Albert, dr. Juhász Nagy Sándor, Dinnyés Lajos és Linder Béla volt. (MOL XIX-J-1-k Vegyes 166. doboz) 36/c. sz. melléklet (a 36/44. napirendi ponthoz) Magyar Pénzügyminisztérium 719/1945. szám PM XV fő. Minisztertanácsi előterjesztés A zsidótörvények alapján megvont italmérési engedélyek visszajuttatásával kapcsolatban az üzleti berendezés (felszerelés) átvétele és a beruházások (helyreállítások) értékének megtérítése tárgyában rendelet kiadása. Az 1945. február hó 6-án kelt 200/1945. ME számú rendelet hatályon kívül helyezte az ún. zsidótörvényeket. Következésképpen a zsidótörvények alapján elvont italmérési engedélyek elvileg feléledtek. Ezért 1945. évi május 7-én kelt rendeletemmel utasítottam a pénzügyigazgatóságokat, hogy a jogfosztottak kérelmére a feléledt engedélyt újból szolgáltassák ki. Abból a vitán felül álló tényből kiindulva, hogy az italmérési üzletnek a jogfosztott részéről annak idején történt eladása az italmérési engedély elvonásának kényszerű következménye volt, úgy intézkedtem, hogy a pénzügyigazgatóságok a feléledt engedélyt ugyanarra az üzlethelyiségre szólóan szolgáltassák ki, mint amelyikről elvonták, így azonban abban az esetben, ha ugyanarra az üzlethelyiségre időközben új italmérési engedély már kiadatott, az a helyzet állott elő, hogy egyidejűleg két engedély szólt ugyanazon üzlethelyiségre. Ez az állapot az italmérési törvény szerint tarthatatlan. Az előbb kifejtett ahhoz az álláspontomhoz híven, hogy az üzlethelyiség eladása az italmérési engedély elvonásának kényszerű folyománya volt, úgy intézkedtem, hogy amennyiben a két engedélyes az üzlethelyiségre nézve kölcsönös megállapodásra jutni nem tudna, úgy ebben az esetben az ugyanazon üzlethelyiségre vonatkoztatva «időközi"-nek nevezhető új engedélyes köteleztessék engedélyének áthelyezésére. Az áthelyezés következtében a két fél között szükségszerűen beáll az üzlet, helyesebben az üzleti berendezés és felszerelés adás- vételének, valamint az üzleti beruházások és helyreállítási költségek megtérítésének kérdése. Minthogy a jogfosztott annak idején bár kényszerűségből, de mégis ellenszolgáltatás mellett adta el az üzlethelyiséget, illetve az abban lévő üzleti berendezést és felszerelést, most nem igényelheti azt ingyen vissza. Legcélszerűbb az lenne, ha egymásközt önként állapodnának meg a vételár tekintetében. Erre azonban a beérkezett adatok szerint, kevés remény van. Az időközi engedélyes ugyanis az általa annak idején fizetett vételárat többnyire cukor, liszt, vagy bor-valutában akarja átértékelni, ami a legnagyobb fokú méltánytalanság, de egyszersmind megfizethetetlen is. Viszont, szintén a beérkezett adatok szerint 582