Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 30. 1945. május 25 468

30. 1945. május 25. szolgálhat mentségükül a félelem vagy megzavarodottság, mert ha valaki alkalmas volt a közalkalmaztatásra, megfelelő képességgel kellett rendelkeznie annak felisme­résére, hogy aki Magyarország sorsdöntő napjaiban, a háború utolsó szakában Német­országba megy közszolgálatot teljesíteni, az egyúttal politikai hitvallást tesz a néme­tek és a fasizmus mellett és sorsát ezeknek sorsával köti össze. A tervezet mind a Dunántúlra, mind pedig a külföldre távozott közalkalmazottak­nál egy esetet kivesz a rendelet alkalmazásának köréből, jelesül a kényszerhelyzet ese­tét. Nem lehet azonban a tervezet szerint ilyen kényszerhelyzetnek tekinteni önma­gában azt, hogy a közalkalmazottat az úgynevezett Szálasi-kormány általában utasí­totta a kitelepülésre. A kitelepülések idejében ugyanis az állandó légitámadások, a Vö­rös Hadsereg közeledése és a Szálasi-kormány tehetetlensége következtében a nyila­sok hatóságai utasításaiknak igen sok esetben nem tudtak érvényt szerezni. Köztudo­mású, hogy éppen a kitelepítési utasításokat sok közalkalmazottnak sikerült meghiú­sítania. Ennélfogva a közalkalmazottra nézve a rendelet csak abban az esetben ismeri el a kényszerhelyzetet, ha az egyénileg is jelentkezett, azaz saját személyével kapcso­latban valamely egyénileg megállapítható különleges ok is fennforgott, amely számá­ra kényszerűvé tette a távozási parancs teljesítését. Az ilyen kényszerhelyzet fennállá­sát általában az igazoló eljárás alá vont közalkalmazottnak kell valószínűsítenie. Ab­ban az esetben azonban, ha az eltávozásnak vagy távollétnek katonai vagy munkaszol­gálat volt az oka, olyannak kell tekinteni a közalkalmazottat, mint aki kényszer hatá­sa alatt távozott el. A katonai behívásnak vagy vezénylésnek való ellenállás sokaknak sikerült, azonban ez olyan átlagon felüli bátorságot és ügyességet követelt, amit álta­lában megkövetelni nem lehet. Az ismertetett megfontolásokon alapuló rendelkezéseket foglalja magában a szolgá­lati helyükről eltávozott közalkalmazottak igazolásáról szóló rendelet tervezete. A ter­vezet 1. §-a az eltávozott közalkalmazottat kötelezi, hogy az igazoló eljárás során nyi­latkozzék, elhagyta-e az ország területét vagy sem; a 2. § a Dunántúlra távozott köz­alkalmazottakra, a 3. § pedig a Németországba vagy a németek által megszállott orszá­gok területére távozott közalkalmazottakra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A 4. § a kényszerhelyzet valószínűsítésének kötelezettségével rója meg az eltávozott köz­alkalmazottat és a katonai-, illetőleg munkaszolgálat folytán eltávozottakra vonatko­zóan tartalmaz rendelkezést. Az 5. § a külföldre távozott közalkalmazott ügyének új­bóli tárgyalásáról; a 6. § pedig a rendelet hatálybalépéséről rendelkezik. Budapest, 1945. évi május hó 22. napján. Valentiny Ágoston s.k. igazságügyminiszter Gépelt, aláírás nélküli lisztázat az előterjesztés első lapja, a további három lap a tisztázattal együtt karbon­papírra készített másolat. A negyedik lap hátoldalán olvasható a kísérőlevél. Az előterjesztés mellett megtalál­ható a rendelet tervezete. 483

Next

/
Oldalképek
Tartalom