Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A minisztériumok személyi állománya és a kormány szervei 41
kormány megalakulásával egyidőben javaslatot tettek a pártok. így már 1944. december 23-án - az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökének részvételével - megállapodott a kormány a Miniszterelnökség, a Belügyminisztérium, az Igazságügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Népjóléti Minisztérium, valamint a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium politikai államtitkárainak személyében, megjelölve egyben, hogy ha egy tárcához több államtitkár került, közülük ki legyen a miniszter helyettese. Ezt követően - a pártok feltehetően arra számítva, hogy a kormány Budapestre költözését követően várható átalakítása után, az új helyzetnek megfelelően nevezik meg a jelöltjeiket - már csak júniusban került sor a többi politikai államtitkár kinevezésére. Az adminisztratív államtitkárok kinevezése is jórészt csak április-júniusban történt meg. A politikai államtitkárok kinevezésének késlekedése következtében néhány esetben pártszempontok érvényesültek az adminisztratív államtitkárok kinevezése esetében is. Az ilyen kinevezések egy részénél a későbbiekben átminősítésre is sor került. Mind az adminisztratív, mind a politikai államtitkárok körében később természetesen az említett okon kívül is volt változás: több esetben csere formájában, július végéig azonban lényegében ezek is lezajlottak, de még szeptemberben, sőt az Ideiglenes Nemzeti Kormány létének utolsó napjaiban is történtek változások. Mindezek következtében több minisztériumnak - a kormány működésének első felében - hosszabb időn át nem volt sem politikai, sem adminisztratív államtitkára, illetve csak politikai, vagy csak adminisztratív államtitkára volt. Mi több, a Külügyminisztérium részéről csak az egész kormányzati időszak végén, október 24-én tettek javaslatot két adminisztratív államtitkár kinevezésére. A tizenkét minisztériumban húsz (a személycseréket is figyelembe véve huszonkét) politikai és tizennyolc (illetve tizenkilenc) adminisztratív államtitkár működött. A Kisgazdapártnak hat, a Kommunista Pártnak hat, a Szociáldemokrata Pártnak öt, míg a Parasztpártnak három politikai államtitkári állása volt. Az adminisztratív államtitkárok közül - tudomásunk szerint - hárman a Kisgazdapárthoz, hárman a Kommunista Párthoz, öten a Szociáldemokrata Párthoz, míg ketten a Parasztpárthoz tartoztak, a többiek pártállását nem ismerjük, illetve feltehetőleg pártonkívüli szakemberek voltak. 89 A politikai államtitkárok a tárcájuk ügyeit egészében, vagy a miniszterrel kialakított megosztás szerint felügyelték, gyakran ők képviselték tárcájuk álláspontját a minisztertanácsi ülésen a miniszter távollétében. Az adminisztratív államtitkárok az adott minisztérium ügyköreinek, illetve ügyosztályainak egy-egy csoportját felügyelték. Ilyen minőségükben gyakran a minisztertanács elé kerülő előterjesztések kezdeményezői voltak, s végső formájukat is többnyire ők adták meg. Szakértőként, a miniszterrel együtt, időnként részt vettek a minisztertanács ülésén, de esetenként a minisztert is helyettesítették. Az államtitkárok, a politikai váltásnak megfelelően, teljesen új emberek voltak, akkor is, ha néhány adminisztratív államtitkár korábban is szerepet vitt valamilyen szinten az igazgatásban. A korábbi államtitkárokat mégsem tették egyszerűen félre, hanem előzetes vizsgálat alapján mondtak ítéletet korábbi tevékenységükről és további sorsukról. Többnyire azonban hatálytalanították a korábbi kinevezésüket, néhány kivételes esetben érvényben tartották ugyan, de ez sem jelentett mást, mint az államtitkári rangjuknak megfelelő nyugdíjazásukat. 90 42
