Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 27. 1945. május 18 421
27. 1945. május 18. A minisztertanács a rendőrséggel kapcsolatos bejelentést tudomásul vette. [6] Molnár rendelettervezetet terjeszt elő a társadalombiztosítási önkormányzat megvalósítása, valamint egyes társadalombiztosítási kérdések átmeneti rendezése tárgyában. 8 8 A Népjóléti Minisztérium előterjesztése, a rendelet tervezete és 10 223/1945. II. o. sz. kísérőlevele megtalálható a jegyzőkönyv mellett. Az előterjesztésben szereplő általános indoklás - egyebek mellett - a következőket tartalmazta: „Az Országos Társadalombiztosító Intézet, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete és a Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézet ideiglenes önkormányzatának meghallgatása után elkészítettem egy szükségrendelet tervezetét, amely a társadalombiztosítás legfontosabb időszerű kérdéseit kívánja megoldani addig is, amíg a törvényhozás társadalombiztosításunk szélesebb körű kiépítése és újjáalakítása irányában másképpen nem határoz. A rendelet rendelkezéseinek első csoportja a társadalombiztosítási önkormányzatra vonatkozik. Ezek a rendelkezések egyfelől legalizálni kívánják a meglévő helyzetet, másfelől ezen túlmenően a teljes önkormányzati hatáskör megvalósítását eredményezik. Ismeretes, hogy az 1927:XXI. te. megalkotásakor bizonyos körökben súlyos politikai bizalmatlanság nyilvánult meg az önkormányzat iránt s az a felfogás alakult ki, hogy az önkormányzatnak nem szabad azt a hatáskört ellátni, amelyet annak idején az 1907:XIX. te. biztosított. Az 1927:XXI. te. ennek a felfogásnak megfelelően meglehetősen szűk körre korlátozta a társadalombiztosítási önkormányzat cselekvőségének határait: megvonta attól az elnök, az alelnökök és az alkalmazottak megválasztásának jogát, s elhatározásait szigorú kormányhatósági gyámkodás alá helyezte, különösen az anyagi természetű kérdésekben. Az önkormányzati hatáskörnek a fájdalmas csorbítása mindkét vonalon igen súlyos visszahatással járt: egyfelől lehetetlenné tette az intézetekben helyes személyzeti politika kialakítását, másrészt az intézeti vagyonnak kedvezőtlen elhelyezéséhez, ezen keresztül jelentékeny mértékű megsemmisüléséhez vezetett. Ismeretes, hogy a volt rendszer pénzügyi kormányzata nem tűrte a járuléktartalékoknak időtálló ingatlanokba helyezését, hanem akként rendelkezett, hogy a járulékbiztosítási ágak vagyonát készpénzben kell tartani, a kincstárnak ki kell szolgáltatni, illetőleg olyan közületi célokra kell fordítani, amelyek az intézet céljaitól távol állnak. A rendelettervezet módot ad arra, hogy az önkormányzat a társadalombiztosítás intézeteinél ismét visszakapja régi életképességét és tartalmát, biztosítván az önkormányzati hatáskör teljességét, s visszaszorítván a kormányfelügyeletet az ésszerű politikai és közigazgatási felügyelet és ellenőrzés vonalára. Ez a célja a rendelettervezet I. fejezetében foglaltaknak. Az új elrendezés természetszerűleg fontos változásokat hoz létre az intézetek alkalmazottainak jogviszonyában is. Ezt a jogviszonyt új alapokra helyezi a rendelettervezet 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja, amely az alkalmazottakat önkormányzati alkalmazottaká teszi meg, továbbá 12. §-a, számolva a személyzeti létszámcsökkentéssel is, amely elől az ország várható területi változásai és közgazdasági berendezkedésének ugyancsak előrelátható nehézségei miatt aligha lehet kitérni. A rendelettervezet II. fejezetében foglalt rendelkezések szociális érdekeket szolgálnak. Tágul a biztosításra kötelezettek köre, mert a rendelet (7. §) megszünteti az ipari munkásság és az úgynevezett magánalkalmazottak (tisztviselők és hasonló jellegűek ) között eddig fennállott azt a különbséget, hogy az utóbbiak csak akkor estek biztosítás alá, ha javadalmazásuk a megállapított összeget (legutóbb a betegségi biztosítás szemponjtából havi 800, az öregségi, stb. biztosítás szempontjából havi 1000 P-t) nem haladta meg. Nagy horderejű a tervezet 9. §-a, amely szerint a járulékokat egyedül a munkaadó fizeti. A háborús kártételek által súlyosan érintett munkásság érdekeit kívánja szolgálni a rendelettervezet az önkéntes továbbfizetéssel [sic!] biztosítás kedvezményessé tételével (8. §), a szolgáltatásokra való igényjogosultság kiterjesztésével (10. §), valamint az elhalt baleseti járadékosok részére özvegyi, illetőleg árvajáradék nyújtásával (11. §)." A fentiekben említett, az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegségi és baleseti biztosításáról szóló 1907. évi XIX. te. egyesítette a különböző munkásbiztosítási intézményeket, kivéve a bányatársládákat s létrehozta az Országos Munkásbiztosító Pénztárt. Lényegesen kiszélesítette a betegség esetére biztosítottak körét, bevezette a baleseti biztosítást. Paritásos alapon rendezte a munkaadók és a munkavállalók járulékfizetését és az önkormányzati képviseletben való részvételüket. Az ugyancsak említett, a betegségi és baleseti kötelező biztosításáról szóló 1927. évi XXI. te. az Országos Monkásbiztosító Pénztárnak az első világháború és a forradalmak után felfüggesztett önkormányzatát formálisan visszaállította, de kivette az önkormányzatok hatásköréből az orvosok és az alkalmazottak választásának jogát, a tényleges vezetés az elnök s rajta keresztül a kormány kezébe került. A fenti előterjesztés alapján kiadott 2300/1945. ME sz. rendelet, (MK 1945. május 25.) nem helyezte hatályon kívül a társadalombiztosításra vonatkozó korábbi jogszabályokat, de - az előadottaknak megfelelően - lényeges kérdésekben módosította azokat. 424
