Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 24. 1945. április 25 368
24. 194 S. április 25. adat nagyságához mérten elégtelenek. Ezért minden kisegítő eszközt is meg kell ragadni a kitűzött cél szükségszerű, ideiglenes előmozdítására. Ebből a megfontolásból kiindulva a háborús vagy népellenes bűnösökkel szemben alkalmazott vagyonelkobzásban is olyan kisegítő eszközt látok, amely alkalmas lehet arra, hogy a kitűzött cél szolgálatába állíttassék. Az elkobzott vagyonok között ugyanis számos olyan tudományos vagy művészeti szempontból értékes műtárgy vagy könyv, sőt ezekből gyűjtemény is van, amelyeket közérdekű gyűjtemények pótlására vagy kiegészítésére célszerűen fel lehet használni. A szóban lévő vagyontárgyak ilyen felhasználása biztosítaná azt is, hogy ezek az értékes tárgyak kellő megbecsülésben részesüljenek s az elkallódás vagy elpusztulás helyett a nemzeti művelődés eszközei legyenek. Mindezek alapján a jelzett cél érdekében rendelettervezetet terjesztek a Minisztertanács elé. A rendelettervezet 1. §-a kimondja azt az elvet, hogy a népbíróság által elrendelt vagyonelkobzás alá eső vagyontárgyak közül azokat, amelyek tudományos vagy művészeti szempontból jelentősek, közgyűjtemények vagy könyvtárak pótlására, illetőleg helyreállítására kell fordítani és ebből a célból a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezésére bocsátani. Ennek az elvnek jogszabállyal való világos és kifejezett megállapítására azért van szükség, hogy a szóban lévő elkobzott vagyontárgyak ilyen rendeltetését- szemben az 1896: XXXIII. törvénycikkben 39 szabályozott azzal az általános elvvel, amely az elkobzott ilyenfajta tárgyak árverésen értékesítését rendeli el -, jogszabály emelje ki az elkobzott vagyontárgyak általános sorsából és ezzel is biztosítsa az említett rendeltetés feltétlen érvényesítését. Szükség van az Ideiglenes Nemzeti Kormány különleges rendelkezésére a szóban lévő vagyontárgyakkal kapcsolatban azért is, mert a népbíráskodásrál szóló 81/1945. ME számú rendelet 40 65. §-a a vagyonelkobzás végrehajtására vonatkozó eljárás rendeleti szabályozását - az elkobzott vagyontárgy céljára és rendeltetésére vonatkozó különbségtétel nélkül - a pénzügyminiszter feladatkörébe utalja. Ez a rendelkezés pedig azt a veszélyt rejti magában, hogy a szabályozás során kétségkívül nagyjelentőségű államháztartási szempontok mellett a műtárgyakkal és értékes könyvekkel kapcsolatban álló más, szintén nyomatékos közérdekű szempontok háttérbe szorulhatnak. A tervezet 2. §-a éppen ezért az eljárás szabályozását és végrehajtását a többször említett vagyontárgyakkal kapcsolatban az elől hangsúlyozott közérdek biztosítása végett a vallás- és közoktatásügyi miniszterre bízza. A vagyonelkobzás általános végrehajtásával való összhangzatos szabályozást és eljárást viszont az biztosítja, hogy a szabályozásban az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter is részt vesz. Az előadottak alapján kérem a Minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy a bemutatott rendelettervezet - a) fejezetében megjelölt felhatalmazás alapján - mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete kibocsáttassék. Gépelt, aláírás és keltezés nélküli tisztázat karbonpapírral készített másolata. Az előterjesztés mellett megtalálható a rendelet tervezete. A három lapra terjedő előterjesztés első lapjának jobb felső sarkában a következő megjegyzés olvasható: „Elfog. IV 27." 39 A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. te. XXVII. fejezetében, amely a magánjogi igény érvényesítéséről és biztosításáról szólt - utalva a lefoglalásról, házkutatásról és személyi motozásról intézkedő XII. fejezetre - a 493. §-ban tett említést a magánjogi igények biztosítása kapcsán az árverésről. 40 MK 1945. február 5. 376
