Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A miniszterek, a kormány összetételének változásai 32
A tőle elvárt legfontosabb feladat, a földreform olyan időben és olyan módon való végrehajtása volt, hogy ez a Szálasi oldalán küzdő magyar katonaság átállítását, a harcokból való kikapcsolását elősegítse. E fő célt tekintve azonban a földreform majdnem hogy elkésett. Elsőrangú eszközzé vált azonban a magyar társadalom feudális maradványainak felszámolásáért, a konzervatív erőknek a politikai életből való kiszorításáért indított harcban. Nagy Imre agrárpolitikai tanulmányai, s főleg a falusi élet mindennapi kérdéseiben való jártassága révén összhangban tudta tartani a szakszerűség és a politika szempontjait. Ugyanakkor a korábbi birtokos társadalom jogos, a gazdasági érdekekkel egyeztethető szempontjait is igyekezett figyelembe venni, így nem fordította végletesen szembe magával a társadalom konzervatív részét sem. „Földosztó miniszter"-ként bizonyos népszerűségre tett szert, s nem csak az adott kormányban szilárdult meg a helye, de nagy lépést tett afelé, hogy a kommunista vezető politikusok első vonalába kerüljön. Pártonkívüliként került be a kormányba, de mindenki által tudottan a kommunista miniszterek sorába tartozott Molnár Erik. A népjóléti tárca élén következetesen dolgozott a kormánynyilatkozatban megjelölt egészségügyi, szociális feladatok megoldásán, a társadalombiztosítás autonómiájának helyreállításán, illetve kiépítésén. A legkevésbé az ő megnyilatkozásaiból ütközött ki valamiféle külön kommunista, vagy szovjet szempont. Szakfeladatainak ellátásával is a legjobb értelemben vett szocialista-kommunista politikának megfelelő tevékenységet fejtett ki, s jórészt már a jövőnek dolgozott. Megvetette az alapjait egy, az adott viszonyokon túlmutató szociálpolitikának, így a „tartalék" kommunista politikus státuszából ő is előbbre lépett azok sorába, akikre a következőkben nagyobb feladatok vártak. A Parasztpárt egyetlen képviselőjeként került be a kormányba Erdei Ferenc, de róla is mindenki tudta, hogy közel áll a Kommunista Párthoz, sőt titkos párttagként emlegették. Valójában a népi írók balszárnyáról indulva rokonszenvezett a nemzeti alapfeladatok megoldását hirdető - és ebben az időben ezért sokat tevő - kommunistákkal. Belügyminiszterként kétségkívül az egyik legnehezebb feladatsor hárult rá. A közbiztonság helyreállítása, a csendőrség felszámolása, az államrendőrség megszervezése, a közigazgatás újjáalakítása, a volksbundista németek kérdésének kezelése, kitelepítésük előkészítése, a nyugatról hazatérők ellenőrzése, a budapesti és az országos választások előkészítése, lebonyolítása, a tűzoltóság újjászervezése, mind alig megoldható, de maradéktalanul jól megoldhatatlannak látszó feladatot jelentett. Ezekben a kérdésekben ütköztek leggyakrabban a kormányon belül az érdekek. Erdeinek - még ha álláspontja nem is volt mindig kiérlelt, helyzete nem is volt mindig védhető - tapasztalnia kellett, hogy támogatást, védelmet a baloldal, elsősorban a kommunisták részéről kapott. Ez az adott helyzetben tovább sodorta őt a baloldal felé, s bár számos esetben kritikussá vált a helyzete, a kommunisták és feltehetőleg a szovjet vezetők segítségével - már azért is, mert bármi változás ezen a poszton esetleg a jobboldalt juttathatta volna kedvezőbb pozícióhoz - megtartotta helyét a kormányban. A Szociáldemokrata Párt első számú vezetői - akik a nyilas üldözés után életben maradtak - a kormány megalakulásának időpontjában német fogságban, deportációban, vagy a még ostromolt Budapesten illegalitásban voltak. így a párt számára fenntartott két tárcát nemcsak helyi, szegedi, hódmezővásárhelyi vezetők bevonásával, de még csak nem is az adott helyzet figyelembevételével leghasznosabbnak tűnő baloldali szociáldemokrata politikussal töltötték be. Takács Ferenc és Valentiny Ágoston 36