Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A miniszterek, a kormány összetételének változásai 32

ladásában. Moszkvába érkezése után azonban a magyar válság megoldása érdekében tett - az ottlévő horthysta politikusok álláspontjához képest - demokratikus javaslataival megnyerte a szovjet vezetők bizalmát. Honvédelmi miniszterként csalódást keltett közvetlen munkatársai körében, elsősorban azzal, hogy nem volt elég hatékony a fegyverszüneti egyezményben megjelölt magyar hadosztályok, vagy akárcsak egy zászlóalj mielőbbi felállítása és a frontraküldése terén. Rontotta presztizsét az, hogy szovjet részről csak vontatottan kapott segítséget az első hadosztályok felszereléséhez, továbbá, hogy a toborzás, illetve sorozás kérdésében bizonytalannak mutatkozott. Talán a háború hosszabb ideig való elhúzódására számítva, túlságosan nagy figyelmet fordított az új hadsereg bevetés előtti demokratizálására, átszervezésére. Ugyanakkor a régi tisztek igazolása során kezdetben meglehetős nagyvonalúságot mutatott, majd az ellenkező végletbe csapott át. Mindez zavarodottságot keltett, kölcsönös vádaskodásokhoz vezetett, és rossz hangulatot eredményezett a szerveződő hadseregen belül. A legfelsőbb katonai vezetés - már az államforma és az államfő hatáskörét is érintő - kérdésének megoldását erőltetve, ellentétbe került a kormányfővel is. Ismételten javasolta - azzal a céllal, hogy a kormányban ne legyen vele egyenrangú, vagy rangban idősebb katona - mind Faragho, mind Miklós Béla katonai vonalon való nyugdíjazását. A minisztertanács ülésein néhányszor a baloldal mellett nyilvánított véleményt, többnyire azonban a másik oldallal tartott. Helyzete akkor vált válságossá, amikor október végén a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a honvédség, főleg a Honvédelmi Minisztérium - s ezzel a magasabb rangú, beosztású tisztek - létszámának csökkentésére, a honvédség átszervezésére, - a fegyverszüneti egyezményben foglaltaknak megfelelően -, békeállományba helyezésére tett javaslatot. Ugyanekkor a november 4-i választások előtti behívások miatt, a választások befolyásolására tett kísérlet vádjával heves támadások indultak ellene. Felemlegette a sajtó azt is, hogy családja katonatagjaival vette magát körül a Honvédelmi Minisztériumban. A kormány harmadik tábornok tagja Faragho Gábor, mint közellátásügyi miniszter a kétségkívül leghálátlanabb szerepre kapott megbízást. Még ha voltak is illúziói kezdetben, ezek hamar szétfoszlottak. A feladat megoldásához elegendő készletek nem voltak az országban, s ami volt, azzal sem a kormány rendelkezett. így könnyen lehetett hangulatot kelteni a tárca vezetője ellen. Már korán, február 15-én át kellett adnia hatáskörének jelentős részét Budapest közellátási kormánybiztosának. Ez után sem mérséklődtek, ellenkezőleg: erősödtek a személyét illető támadások. Egy ideig tiltakozott, érvelt a sokszor igaztalan vádak ellen. Amikor azonban a háború alatt a Szovjetunióról megjelent könyve felkerült a fasiszta és szovjetellenes könyvek listájára, s a kommunista sajtóban feltették a kérdést, hogy „ha Faragho, az író megbukott - mi lesz a közellátásügyi miniszterrel, lehet-e hogy a magyar kormánynak olyan minisztere legyen, aki mint szerző a fasiszta irodalom listáján szerepel?"

76 Ezt már nem lehetett kivédeni: június 21-én lemondott. A Moszkvában kijelölt miniszterek sorában egészen külön helyet foglalt el gróf Teleki Géza. Apja politikai reputációjára támaszkodva - minthogy ezen a réven került be a Horthy által kiküldött fegyverszüneti bizottságba, majd a kormányba - sajátos nemzeti konzervatív irányzatot képviselt. Sok esetben nagyon fontos szempontokra hívta fel a figyelmet. Hasznosan egészítette ki a kormány vitáiban megjelenő állás34