Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 15. 1945. március 9 249

15. 1945. március 9. Ezzel kapcsolatosan merül fel az a kérdés, hogy azok a károk, amelyek az egyesek tulajdonában a háború rajtunk keresztül száguldott vihara következtében előállottak, tényleg az egyesek kárai legyenek-e véglegesen, avagy olyan károk, amelyek az egész nemzetet érték, amelyet egyetemlegesen és vagyon-aránylagosan kell viselni. Nem volna az igazság követelményeinek megfelelő, hogy amíg a háztulajdonos, akinek házát egy légi bomba, vagy egy gránáttalálat teljesen elpusztította, mindenét elveszítette, addig azon háztulajdonos, akinek házát a véletlen épségben megtartotta, semmi terhet a háború veszteségeiből, értékpusztításaiból ne viseljen. Nem volna igazságos, hogy míg egy földbirtok haszonbérlője egész vagyonát, mely a birtok élő és holt felszereléséből állott, elvesztette, addig a föld tulajdonosa, akinek ingatlana vál­tozatlanul maradt, veszteség nélkül élhessen tovább. 86 Nem volna igazságos az sem, hogy amíg a gazdasági élet munkásai, dolgozói, a me­zőgazdák, iparosok, kereskedők vagyonúkban, áruikban, készleteikben, felszerelésük­ben igen nagy veszteséget szenvedtek, addig azon hitelezők, akiknek kölcsönadott pénzével dolgoztak az említett üzemekben, azok semmit a veszteségből ne viseljenek. A veszteségnek nem az egyes, hanem a nemzet veszteségeinek kell lenni, amelynek viselésében mindenkinek vagyona teherviselési képessége arányában kell részt venni. Ennek a megvalósítása érdekében össze kellene íratni az összes kárt, ami a háború következtében előállott a meglevő javak pusztulásaként. Az összeírt károk között kü­lön csoportba kellene venni azokat a károkat, amelyeket a német csapatok okoztak. Ezeknek a károknak Németország által leendő megtérítését nézetem szerint joggal le­het követelni. Az összeírt károkra vonatkozólag ki kellene mondani, hogy azok a nemzet kárát ké­pezik. Az állam viseli az összes károkat és megtéríti az egyesek kárait olyan formán, hogy a károk összege, mint az állam adóssága az egyesekkel szemben fog kezeltetni, amely adósságot az állam egy meghatározott idő alatt le fog törleszteni. Ha a károk összege ismert lesz, akkor lehet a nemzeti vagyonhoz és nemzeti jöve­delmekhez arányosítás után megállapítani azt az időt, amely alatt a letörlesztés bekö­vetkezhetik. A megállapított kár összegéről, mint államadósságról a kártszenvedett egyén meg­felelő elismervényt kapna, amely alkalmas lenne kölcsönszerzés fedezetéül. így az üzemek hitelhez juthatnának, hogy pótolva az elvesztett javakat, üzemi, termelési esz­közöket, továbbra is működő, dolgozó, termelő egyedei maradhassanak a gazdasági életnek. Az államadósság egy-egy évi részletéről szóló elismervény, szelvény alkalmas lenne arra, hogy azzal a beváltás évének tartama alatt lejárt köz- és magántartozást lehessen fizetni. Az egy-egy évre szóló elismervények, szelvények természetesen az év végére a közpénztárakban gyűlnének össze és az állam azon évi közbevételeinek csökkenése­ként jelentkeznének, minthogy a közpénztárak, az állam az így hozzájutott elismervé­nyeket, szelvényeket további fizetés céljára már nem használhatná fel. Ezért gondoskodni kellene arról, hogy az az összeg, amely ezen háborús károk ál­lamadóssága egy évi törlesztési részletének megfelel, mint e célra szolgáló bevétel, rendelkezésre álljon. Erre a célra, a háborús károk törlesztése céljára egy külön céladót kellene megálla­Az előző nyolc szót kék ceruzával aláhúzták. 271

Next

/
Oldalképek
Tartalom