Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 14. 1945. március 8 236

14. 1945. március 8. Takács a 130%-os emelésre vonatkozólag megállapítja, hogy az egész szerény kívánság. A pénzügyminiszter hozzászólásával csak részben ért egyet, mert azokon az alacsony árakon, amelyekről ő beszél, legfeljebb az állami beszerzéseket lehet eszközölni, a munkásság azonban sokszorosát fizeti ki. Ha nem oldja meg a központ, meg fogják oldani helyileg, ami viszont sok kinövésre fog alkalmat adni. Szerinte feltétlenül szükséges itt rendet teremteni, mert ha csak látszólagos is a keresetbeni javulás, mégis jó hatással lesz, mert látni fogják abból, hogy a minisztertanács segíteni akar rajtuk. Ő az Ellenőrző Bizottság szakértőjével is beszélt erről a kérdésről. Vörös hozzászólásában az iparügyi miniszter javaslata mellett nyilatkozik és megemlíti, hogy a hadiiparban dolgozók régtől kezdve igen súlyos anyagi viszonyok közt vannak. Vásáry viszontválaszában kifejti, hogy ő nincs az emelés ellen, csupán azért emelt szót, mert csak a 130%-os emelést nem értette és látni szeretné, hogy a munkás az emeléssel ténylegesen jobb helyzetbe került-e. Teleki azt fejtegeti, hogy nem munkabéremelésről, hanem jövedelem arányosításról lenne szó. A készleteknek kellene a fogyasztókhoz jutni. Az árszabályozás árueltűnést fog maga után vonni. Szerinte minden kategóriát elő kellene venni és jövedelemarányosítást kellene behozni. Valentiny: Még ha a kisembert sújtja is az infláció, akkor is meg kell hozni a munkabéremelést, mert az áralakulást befolyásolni és az inflációt megállítani nem áll módunkban. Az iparügyi miniszter javaslatának elfogadását ajánlja. Faragho megjegyzi, hogy ez az emelés az áremelkedéssel kb. arányban áll. A minisztertanács az iparügyi miniszter javaslatát elfogadja, egyben [19] [Takács] az iparügyi miniszter azon javaslatához, hogy az ózdi vasgyár, a salgótarjáni bányák, a diósgyőri vasgyár (12 000 000), borsodvölgyi bányák (3 millió) részére bizonyos összeget utaljanak ki," ugyancsak hozzájárulnak. " Az ózdi, a diósgyőri gyárak és a salgótartjáni bánya kérelmére vonatkozó 16., 17. és 18/1945. ein. sz. iparügyi minisztériumi előterjesztések megtalálhatók a jegyzőkönyv mellett. Ezekből kitűnik az, hogy elsősorban a munkabérek kifizetéséhez és a helyreállítási munkákhoz volt szükségük kölcsönre. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ügyében két előterjesztés is került a minisztertanács elé, egyrészt a munkások küldöttsége 4 600 000 pengőt kért, másrészt az üzem vezetősége kettő milliót, munkabérek fizetésére. Az utóbbi kérelemről a pénzügyminiszter 16 100/1945. sz. levelében jelentette, hogy azt március 8-án teljesítette. A Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű ózdi vas- és acélgyárára vonatkozó előterjesztésben ötmillió pengős kölcsönigény szerepelt. A borsodvölgyi bányák kölcsönkérelme ügyében nem található előterjesztés a jegyzőkönyv mellett. 243