Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 9. 1945. február 5 179

9. 1945. február 5. [6] Takács bejelenti, hogy a debreceni nyomdaipari munkások és vállalatok egyezményt kötöttek, melynek értelmében 150%-os drágasági segélyt adnak. Kéri a minisztertanácsot, hogy ezen egyezséghez járuljanak hozzá. Vásáry ellene van minden olyan megoldásnak, amely részletekben intézkedik. Szerinte az ilyen eljárással csak káoszt teremtünk. Szerinte nem a fizetést kell emelni, hanem a közszükségleti cikkeket kell olyan árban megtartani, amit a jelenlegi fizetései rendelkezők is meg tudnak fizetni. A kettő egymással mindig összefüggésben áll. A közszükségleti cikkek ára törvényesen [van] meghatározva és az így megszabott árnak komoly ellenőrzése terén érdemleges lépést nem láttunk. 0 sincs ellene annak sem, hogy szabad áralakulást engedjünk és ennek következményeit levonjuk a fizetés terén, azonban lehetetlennek tartja, hogy akkor, amikor minden téren eltűrjük a korlátlan áremelkedést, ugyanakkor csak egyetlen egy osztályt, a földdel foglalkozók osztályát sújtjuk a 40 pengős búzaárral. Takács: Munkabérmegállapító bizottságokat

8 bízott meg, akiknek a helyi viszonyok szerint az árak és ennek megfelelően a munkabérek megvizsgálása után javaslatot kell 8 napon belül felterjeszteni. A munkabérek megállapításánál alig lehet egységesen eljárni, miután a közszükségleti cikkek ára is vidékenként változik, sőt óriási különbségeket tapasztalhatunk. A debreceni helyzet ezen a téren a legrosszabb, éppen ezért Debrecen munkásságán kellene elsősorban segíteni. Valentiny: A gazdasági problémák megoldása a múltban is nagy nehézségekbe ütközött. Éppen ezért állították a gazdasági csúcsminisztert ezeknek az ügyeknek az élére. Szerinte valahogy ezt most is meg kell oldani s a legjobbnak látná [hogy] egy gazdasági tanácsot állítsanak fel (10-12 ember), akiknek szakértelmével a nehéz problémákat meg lehetne oldani.

9 A kormányhoz fordul, hogy a szovjetnél járjon közbe, hogy a kormányrendeletek hatályát Budapestre is engedje kiterjeszteni.

10 (Gyöngyösi megjegyzi, hogy a [SZ]EB-bel kell evégett érintkezésbe lépni.) [7] Miklós a vidéken előforduló atrocitásokról beszél és megemlíti, hogy Bagdi, aki a kormány intézkedéseit magára nézve nem tartja kötelezőnek, a beérkezett jelentések szerint bár katona sohasem volt, huszárszázadosi egyenruhában sétál.

11 (Vörös: Le fogom tartóztatni.) 8 Lásd az 5. sz. jegyzőkönyv 17. napirendi pontját. 9 Gazdasági csúcsminiszter (tárcanélküli közgazdasági miniszter, az ország gazdasági politikájának egységes irányítására) 1928. szeptember 5-étől 1931. augusztus 24-ig, majd 1938. március 9-től 1938. május 14-ig, végül 1940 februárjától, illetve decemberétől, - rövid megszakítással - 1944. augusztus 17-ig szerepelt, külön megbízatását feltüntetve a kormányban. Lásd a javaslat sorsáról a 25. sz. jegyzőkönyv 11., a 27. sz. jegyzőkönyv 15. és a 42. sz. jegyzőkönyv 51. napirendi pontját, illetve a 12. sz. jegyzőkönyv 3., a 20. sz. jegyzőkönyv 7. a 22. sz. jegyzőkönyv 22., a 24. sz. jegyzőkönyv 10. és a 33. sz. jegyzőkönyv 20. napirendi pontját. 10 Budapest polgármestere 1945. február 14-én 30/1945-1. sz. alatti rendelkezésében felhívta a Fővárosi Közlöny szerkesztőjét, hogy a következőkben a Magyar Közlöny teljes szövegét a főváros hivatalos lapjának mellékleteként közölje mindaddig, amíg a Magyar Közlöny a székesfőváros hivatalai részére megfelelő példányban be nem szerezhető. A Fővárosi Közlöny a Magyar Közlöny 1-10. számát közölte mellékletként. 11 A vidéki közállapotokról, atrocitásokról lásd Borsod vármegye és Miskolc, Hajdú vármegye és Debrecen, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjainak, valamint Hátszegi vezérkari ezredesnek Tolna vármegyéből küldött helyzetjelentését. (MOL XIX-A-1-j 1945-XXHI-135,141, 338) Bagdiról nincsenek részletesebb adataink. 181