Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 7. 1945. február 1 152
7. 1945. február 1. szovjet által forgalomba hozott pénzekre tér ki. Ha a magyar kormány az operáló hadsereget mindennel ellátja és ezenfelül a szovjet korlátlanul bocsátja ki fizetési eszközeit, amelyeket ugyancsak nekünk kell beváltani, akkor a pénzügyi következményeket nem lehet előre látni. Gyöngyösi: A magyar, angol és orosz szöveg közötti stiláris különbségekről nem érdemes beszélni, miután két utóbbi a döntő. Egyes feltett kérdésekre felel. A pénzügyminiszter a kérdésekben túlzott aggályt lát. A Főparancsnokság azért lett a szövegbe bevéve, hogy speciálisan katonai kérdésekben ne kelljen a kormányhoz fordulni, hanem a katonák közvetlen, egymás között intézhessék el azokat. A szerződésben csak német állampolgárokról van szó. A szerződésbe nem lehetett bevenni azt, hogy mire nem vagyunk kötelezve, csak az van benne, amire kötelezve vagyunk. Fenti magyarázata a jövedékek teljes kihasználását is megvilágítja. Arra jogunk van. Az 50-100 kilométeres katonai zónától 7 eltekintve a magyar közigazgatás helyreállt és mindazon jogokat gyakorolja, ami egy szuverén államot megillet. Hadifoglyokra vonatkozólag a honvédelmi miniszter fog válaszolni. Dekanozovtól mindenesetre azt a megállapítást hallotta, hogy illúzió lenne azt képzelni, hogy a hadifoglyok megbízható emberanyagát képeznék az új hadseregnek (beszél az önkéntes légióba való felszólításról, ahova senki nem jelentkezett 8 ). A kártérítés fizetésének időtartamát és az összeget nem sikerült csökkentenie, [sic!] E kérésével kapcsolatban Molotov hivatkozott arra, hogy nem hagyhatják figyelmen kívül és nem felejthetik el azokat a sajnálatos dolgokat, amik történtek. Az operáló hadsereg szükségleteinek kielégítése katasztrofálisan nagy terhet jelent ugyan, azonban időben korlátozott, szerinte 5-6 hónapnál tovább nem tart. Erdei kérdésével 9 kapcsolatban megjegyzi, hogy „Forgalomba hozott" kitétel alatt azt érthetjük, hogy több hadipengőt ők nem fognak a szerződés megkötése után kibocsátani, hanem nekünk kell pénzzel is ellátni a hadsereget. Ennek az előnye, hogy nyilván tudjuk tartani, mennyi fizetési eszköz bocsáttatik rendelkezésükre. Az ő érzése szerint is az ország aligha kerülheti el a csődöt. Miklós bejelentést tesz arról, hogy a fegyverszüneti szerződés megkötése után Budapestről 450 millió pengőt vittek el és hogy Diósgyőrből 500 főt hurcoltak el. 10 Ezek jogtalanságát Oszokin is elismerte és az orvoslást megígérte. 7 A front mögötti, annak előrehaladását követő 50-100 kilométeres zónára utal. ! Az utalás a háború során szovjet hadifogságba került magyar katonák körében folytatott toborzás sikertelenségére vonatkozott. A kérdésről lásd A doni III. hadtest parancsnoka, Stomm Marcel emlékiratok c. visszaemlékezését. Magyar Hírlap könyvek. 1990. 150-155. p., valamint Vas Zoltán Viszontagságos életem, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1980. c. mű 452-471. p. ' Erdei felszólalását a jegyzőkönyvvezető nem rögzítette, illetve az itt megválaszolásra került probléma Vásáry kérdéseként került a jegyzőkönyvbe. 10 Budapestről a Magyar Nemzeti Bank készletéből vittek el 450 millió pengőt, de mint Miklós Bélának egy január 30-án kelt, feltehetőleg Szuszajkov vezérezredeshez intézett leveléből kitűnik, a Pénzintézeti Központból 33 milliót s a Kereskedelmi Bank náluk letétben volt 20 millióját, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 57 milliót és értékpapírokat, a Budapest Székesfővárosi Takaréktól 45 millió pengőt vittek el a szovjet megszálló alakulatok. Kérve ezek visszaszolgáltatását, hivatkozott arra, hogy a fegyverszüneti egyezmény nem tartalmaz „semmi olyan intézkedést, amely szerint a magyarországi pénzintézetek értékei hadizsákmányként lennének kezelhetők, vagy hogy azokat az értékeket vagy azok egy részét is a magyar kormány köteles volna a Szövetséges Főparancsnokságnak kiszolgáltatni." (MOL XIX-L-1-a 1945-15 176) Hasonló ügyről tett jelentést február 5-én a Magyar Általános Hitelbank, ahonnan 113 millió pengő készpénzt és 1400 széf tartalmát vitték el. (MOL uo. 15 340) Miklós Bélának ekkor még nem voltak ismeretei arról, hogy a fegyverszüneti szerződés megkötése után honnan és összesen hány embert vittek el a civil lakosság köréből hadifogolyként a Szovjetunióba. 153
