Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A magyar válság és szovjet megoldása 9
magyar kibontakozás és az új kormány megalakításának programját. A delegáció amely ekkor már Moszkvai Magyar Bizottság néven szerepelt - programja azonban, bár több figyelemreméltó szempontot tartalmazott, túlságosan konzervatívnak bizonyult. A kormányzásban már a háború előtt is részt vevő pártokat kívánta csak bevonni az új vezetésbe, nem engedve teret a demokratikus pártoknak. Nem csak a jogfolytonosságot helyezte előtérbe, de a Horthy-rendszer átmentésére irányuló szándékot is. Kormánylistájában miniszterelnökként Faragho Gábor, külügyminiszterként SzentIványi Domokos, kultuszminiszterként pedig Teleki Géza 7 szerepelt, olyan módon, hogy mindegyikük még egy-egy további tárcát is vállalt volna. Miklós Béla a hadsereg ügyeinek vezetőjeként és a kormányzó ideiglenes helyetteseként volt feltüntetve. A szovjet vezetés ezt a javaslatot érthetően nem találta kielégítőnek. így ez, a helyzet megoldására irányuló első kísérlet lekerült a napirendről. A szovjet vezetés talán azért is tett le ekkor viszonylag gyorsan a Moszkvában lévő horthysta vezetőkkel való további tárgyalásról, mert ugyanebben az időben, október végén-november elején felcsillant a magyarországi válság megoldásának egy másik, igazán nagy lehetősége. A még 1944 májusában a demokratikus pártok, szervezetek részvételével alakult Magyar Front, Horthy lemondatása után, a nemzet nagy demokratikus többségének képviselőjeként, vállalta a kormányzói kiáltványban foglaltak realizálását, a német megszállók elleni nemzeti felkelés megszervezését és vezetését. Az ennek jegyében létrehozott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága katonai vezérkart szervezett, s megtette az előkészületeket a németekkel szembeni fegyveres ellenállásra s arra, hogy a Budapesthez közelítő szovjet haderő előtt megnyissa a frontot. Több jel szerint ekkor szovjet részről is az az elgondolás került előtérbe, hogy Budapest gyors elfoglalása után itt, az összes demokratikus, náciellenes és antifasiszta politikai erő részvételével alakuljon meg az új kormány. A szovjet hadsereg előrenyomulása azonban november elején elakadt. A Magyar Front politikusainak küldöttei nem, illetve csak részlegesen jutottak el Moszkvába, november végén pedig a Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának a vezetőit a nyilasok letartóztatták, majd kivégezték. Szovjet részről ezért visszatértek - a németek oldalán harcoló, még mindig jelentős magyar haderő átállítása, illetve kikapcsolása céljából - a kormányalakításról a Moszkvában tartózkodó horthysta vezetőkkel korábban indult tárgyalás folytatására. A Molotov 8 elnökletével 1944. november 13-án megkezdett, majd 16-án folytatott megbeszélésen a Moszkvai Magyar Bizottság tagjain kívül részt vett Miklós Béla és az időközben Moszkvába érkezett Vörös János is. Molotov ez alkalommal már nagyon határozottan fogalmazott. Leszögezte, hogy a cél a németek kiűzésének és letörésének, a szövetségesek végleges győzelmének elősegítése, s ennek érdekében kell megalakítani a demokratikus kormányt. Hozzáfűzte, hogy amíg a háborús helyzet fennáll Magyarországon, a megalakítandó kormány kizárólag a Vörös Hadsereg irányítása alatt fog működni. Egyértelművé tette, hogy a megalakítandó kormány fejeként Miklós Bélát hajlandók elismerni, továbbá, hogy a kormányt ideiglenes jelleggel kell létrehozni, ezt Magyarországon kell megalakítani, de összetétele tárgyában előre kell megállapodni, mert biztos akar lenni, hogy ez a kormány a szovjet intenciókat viszi keresztül. Ugyanezeken a megbeszéléseken fogalmazta meg először határozott formában azt is, hogy az új kormányt valamennyi németellenes, demokratikus politikai csoportosulás képviselőiből - tehát nemcsak a 10
