Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

tése ellen tiltakoztak, végül a leleszi konvent 1383. nov. 23-i oklevelét, amelyben az ellen tiltakoztak, hogy Mária királynő Zudar Péter bán Thas és Deuecher nevű Szabolcs megyei birtokait Thelegd-i Miklós fiának: Miklós mesternek adományozta, ez pedig az ezek között fekvő lakatlan Berkez birtokot el akarja foglalni. - Miután a per a következő év (1406) vízkereszt nyolcadára halasztódott, itt a felek bejelentették, hogy több oklevelük nincs és ítéletet kértek. A felperesek valamennyi okleveléből az tűnt ki, hogy a birtok öröklött jogon Jób fiaié, a felperesek nagyapjáé, illetve apjáé volt, sőt ezt bizonyítja az is, hogy Karaz-i Miklós a birtok eladásakor éppen Jób fiaival szemben vállalt szavatosságot, Magyar Pál sem tudott ellenük okleveleket felmutatni, midőn 1357-ben és 1358-ban az országbíró előtt perbe fogták; végül a felperesek elődei a birtok elidegenítése ellen minden alkalommal az előírt időn belül tiltakozást jelentettek be. így a birtok a felperesek sérelmével kerülhetett csak Magyar Pálhoz, majd ennek özvegyétől a Zudarokhoz, a felpereseknek tehát - a vele együtt ítélkező nemesek döntése szerint - jogukban áll, hogy azt mint öröklött birtokukat pro maioris rei evidentia iustitiaque preclariori mediante eorum iuramento secundum valorem estimationis ipsius possessionis per ipsos reponendo visszaszerezzék. Az érték megállapítása végett kérte a leleszi konventet, hogy Szt. György nyolcadán a felek és a szomszédok jelenlétében határolja meg és becsülje fel a birtokot. Az erről szóló jelentést Szt. Mihály nyolcadán mutatták be előtte, s abból possessionem Berkez ecclesiam lapideam desertam sine turri et tecto in se continentem ad octo aratra regalis mensure, silvam vero permissoriam ad sexaginta iugera usualia, pratum vero ad viginti falcastra esümatam fuisse comperieramus. Mivel az alperes a becsléssel nem volt megelégedve, (1407-ben) vízkereszt nyolcadára a leleszi konvent útján újabb becslést rendelt el, amely szerint a birtok sex aratra regalis mensure, a rét pedig decem falcastra terjedelmű, ennek viszont az alperes mondott ellent. Innen a per többszöri halasztással előbb 1412. Szt. Jakab nyolcadára került, majd - miközben az alperest háromszori kikiáltással is megidéztette - a jelen nyolcadra, ahol az alperes kért újabb becslést. Minthogy az előző két alkalommal a becslés propter cavillationes prenotatas minimé [per]fici valuisse reperiebatur, kéri a káptalant, hogy Szt. György 15. napján (1416. máj. 8.) határolják meg a birtokot előbb a felperes, majd az alperes kijelölése szerint, a két határvonal közti területet pedig felbecsülve tegyenek jelentést. Kijelölt nádori emberek: Nicolaus, Petrus, Emericus fi[lii] Rapolth de Apathy, Iohannes de Ramachahaza, [ ], Nicolaus de Twser, Georgius de Le...., [ ] de Anyarch a felperesek részére; Benedictus magnus [de Feld]es, Dominicus de Arthanhaza, Emericus de eadem, Dominicus de Gegen, Mathyas de eadem az alperesek részére. Szakadozott papíron, zárlatán pecséttel és pecsétfővel. DL 31401, (Csícsery cs.) - (M.) 1266 Nov. 24. Visegrád. Garai Miklós nádor elutasítja Possai Pétert keresetével, hogy nagyanyja után Kendi, Kellemes és Kiskendi (Sáros megyei) birtokokból részt kapjon, mivel a birtokok I. Károly király elkobzó rendelete következtében, annak ellenére, hogy régi tulajdonosaikhoz 1314-ben királyi adományból viszszakerültek, Zs. azon dekrétumának hatálya alá esnek, amely szerint hűtlenek birtokaiból új tulajdonosuk nem köteles Ieánynegyedi és hitbéri igényt kielégíteni. Az 1412-ben Abaúj és Sáros megyék közgyűlésén kezdett per azért húzódott el, mert az alperes Kendieknek nemzetségük tagjaitól, úm. Szenterzsébeti Boldizsártól, Dobszai Andrástól és a Kellemesiektől meg kellett szerezniök a velük közösen lepecsételt és biztos helyen őrzött okleveleket. - Melczer 47. (DL 66683 - Melczer cs.) - (M.)