Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

fici viri Stephani comitis Wegle et Modrusse, ex nobili domina Katherina vocata coniuge eiusdem procreate, consortis scilicet ipsius Friderici előadott kérésére privilegiáüs formában átírja Stanisnak vára elzálogosítására vonatkozó saját 1401. ápr. 16i (ZsO II. 1004) és 1415. ápr. 5-i (450), valamint a zágrábi káptalan 1415. aug. 3-i oklevelét (918), és azokat Frigyes szolgálataira való tekintettel királyi teljhatalmánál fogva a királyné egyetértésével a prelátusok és a bárók tanácsából megerősíti. - A szöveg élén jobb felől és a szöveg alatt jobbra: Ad ütteratorium mandátum domini regis. HDA, NRA 1592-18. (DL 34052.)-(M.) 1275 Nov. 26. Pozsony. Borbála királyné Sopronhoz. Gondoskodjék, hogy Weisspacher Miklós bécsi polgár felesége vagyonát és jövedelmét károsodás ne érje. - Házi 1/2. 99. (Sopron város lt. D 458 DF 202092.)-(M.) * Nov. 26. Pozsegai káptalan. - Lukinovic 505. - Helyesen, 1414. nov. 25. Monoszlói Csupor Pál szlavón bán, lásd ZsO IV. 2741, illetve 1415. márc. 9. Pozsegai káptalan, lásd 339. 1276 Nov. 26. (6. die 3. diei Elizabeth) László sági prépost és a konvent Garai Miklós nádorhoz. Az esztergomi káptalan javára Zechen-i Frank vajda fiának: Lászlónak fia: László ellenében birtokvisszafoglalást, határjárást, iktatást és birtokbecslést elrendelő ítéletlevele értelmében (vö. 1229) megbízottjával a nádori ember visszafoglalta Barathy birtokon Warbok/Barbok földet és azt a káptalant képviselő András esztergomi főesperes és kanonok kijelölése szerint meghatárolta. A határ iuxta nemus, in quo fluit Zuhapathaka, kezdődik, a Barathy birtokból Saagh faluba vezető nagy útról letérve irányát in longitudine unius iugeris vulgo dyolew/dywlew vocati, amelyet a Barathy-i nemesek a magukénak mondanak, in fine illius unius longitudinis signum metale jelzi, eljut ad viam pubücam vulgo Warbokvta/Babakutha(!) vocatam, amely Saagh-ból Wysk faluba vezet, s amelyet dictus rivulus Zuhapathaka keresztez, ezen az úton haladva ad rivulum Kemechepathaka vocatum, majd ad unam particulam térre incultam vulgo dyep/gep vocatam érkezik, irányát a szántóföldön egy nagy égett fatörzs mutatja, érint unum rubetum in fine terrarum arabiüum situm, in cuius medio est una vallis vulgo Papweolde/Papwelge vocata, leereszkedik a völgy közepén levő vadkörtefához, itt a völgy közepén eljut ad predictam publicam viam Warbokwtha/ Barbokutha appellatam, amelyen túl a Berneche-i parochiális egyház szántóföldei vannak, s ahol a határ végződik. Amikor a visszafoglalás és a határjárás után Warbok földet a káptalan részére iktatni akarták, senki más, csak László fiának: Lászlónak rufus Gergely nevű, Perezlen faluban lakó jobbágya mondott ellent ura nevében, akit azonban nem idéztek meg, mivel a káptalannal perben lévén Szt. András nyolcadán úgyis köteles megjelenni és az ellentmondás miatt feleletet adni. A visszafoglalt Warbok földet két és fél királyi ekealjnyira becsülték lege regni requirente. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Esztergomi székesfőkápt. mit., Acta radicalia 18-4-5. (DF 236080.) - Tart. átírta Garai Miklós nádor 1416. márc. 7-i átírása alapján Zs. 1417. febr. 14-i levelében. Uo. 18-4-6. (DF 236081.) > Zs. 1420. márc. 3-án. Uo. 18-4-9. (DF 236084.) > Garai Miklós nádor 1420. júl. 24-én. Uo. 18-4-8. (DF 236083.) - Bakács: Pest m. 1311, reg. - (M.)