Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

hály nyolcadán került sor. Ekkor azonban Kenyz-i Szaniszló fia: András a perbe beleavatkozva előadta, hogy Tamás, a János atyja Miklóssal, a Mihály atyjával a költségek felől már korábban megegyezett a váradi káptalan előtt 200 márkában, atyja: Garai Miklós nádor előtt pedig Szaniszló és Tamás megállapodtak, hogy amikor Miklós, a Mihály atyja a birtokokban lévő részét át akarja venni, a 200 márkát nem Tamásnak, hanem Szaniszlónak kell megfizetnie, s mert így a jelen kereset nem Tamás fiára: Jánosra, hanem őrá: Andrásra tartozik, ezért ő kért ítéletet. Bizonyságul bemutatta atyjának 1382. jún. 24-én Visegrádon kelt oklevelét. Eszerint a Kenyz-i Domokos fia: Szaniszló, más részről Anarch-i László fiai: Tamás, Miklós, János és Mátyás közti viszályban Tamás nádori ítélőmester jelenlétében Visegrádon hat fogott bíró a következő ítéletet hozta: Miután Szaniszló a nádori ítéletlevél felmutatásával igazolta, hogy a nemzetségbeli emberektől visszaperelt Bachka, Bwro, Kekche, Baka és Chether közös birtokok őt megillető részeiből László fiai kiűzték, ezek jövedelmét a maguk részére szedték és más jogtalanságokat és kártételeket is elkövettek. László fiai viszont azt válaszolták, hogy ők mindezt azért tették, mert a birtokok visszaszerzésénél folytatott hosszas perekben multas ipsorum sumptus et expensas exceptis personarum fatigiis propriisque laboribus et equorum consumpsissent et exposuissent, amiből Szaniszló többszöri ígérete ellenére nekik semmit sem térített meg, majd bemutatták a váradi káptalan oklevelét, amely szerint Berench-i Domokos fiának: Jánosnak fia: Miklós, Szaniszló atyai testvére kötelezte magát, hogy mindaddig, amíg Tamásnak 200 márkát nem fizet, nem kaphatja meg a birtokrészeket, érvényteleneknek nyilvánították peres okleveleiket, s elrendelték, hogy a birtokokat a két fél között meg kell osztani; János fia Milós a 200 márkát, amelynek megfizetésére Tamással szemben kötelezte magát, amikor a birtokrészekbe be akar ülni, Szaniszlónak fizesse meg, aki viszont László fiának: Tamásnak adjon készpénzben centum marcas denariorum marcam decem pensis computando. - Miután a Kenyz-i által felmutatott oklevélnek sem Tamás fia: János, sem Miklós fia: Mihály nem mondottak ellent, ítéletében megállapítva, hogy Bachka-i János Benky-i Mihályt perbe fogta, azonban az utóbbi atyja: Miklós először kiegyezett az előbbi atyjával: Tamással a váradi káptalan előtt, hogy 200 márkát fizet neki, az atyja: Garai Miklós előtt kötött második egyezség szerint a 200 márkát Kenyz-i Szaniszlónak, András atyjának kell fizetni, mivel így a kereset nem Bachka-it, hanem Kenyz-it illeti, s mert Benky-i Miklós fia: Mihály kijelentette, hogy a 200 márkát jelenleg nem tudja megfizetni, elrendeli, hogy Bachka-it a perből ki kell engedni és az általa indított pert meg kell szüntetni. Benky-i Miklós fiának: Mihálynak Bachka, Buro, Kekche, Baka és Chether birtokokon levő részeibe pedig Kenyz-i Andrást kell beiktatni zálog címén a 200 márka erejéig. Kijelölt nádori emberek: Iohannes, Dauid de Bezded, Ladizlaus, Georgius de Rozuagh. A leleszi konvent 1417. szept. 27-i privilégiumából. DL 98816. (Károlyi cs. nemzetségi lt., Károlyi cs.) -(M.) 2441 Nov. 14. Buda. Garai Miklós nádor Nagymihályi Albert részére a Nagymihály várra, Tiba és Györké várhelyekre s a hozzájuk tartozó falvakra és prédiumokra vonatkozó hat oklevél közül, amelyeket Nagymihályi Miklós által mutatott fel, átírja Pál országbíró 1346. dec. 10-i, az egri káptalan 1328-i és a leleszi konvent 1411. febr. 6-i (ZsO III. 119) okleveleit. - Sztáray II. 171. (DL 85671 - Sztáray cs.) (M.)