Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

642 1416 október ríthetők, de az is terhet jelent, ha a commissarius-ok a parancs végrehajtására önként az esztergomi egyházmegyébe jönnek. Arra az ellenvetésre, hogy a hivatkozott jogtételek a per egészének eldöntésére vonatkoznak, nem pedig annak egy articulus-ára, amiről a tanúkat ki kell hallgatni, válaszolják azt, hogy a rész és az egész egyazon jog alá esik; arra pedig, hogy a vicevicarius auctoritate legationis vel primatie Iaurienses vel alios compellere posset, azt feleljék, hogy ő ebben a perben tali auctoritate non procedit, sed ordinaria, que valde differunt. - Kérjék tehát, hogy a corrunissarius-ok megbízásába foglalják bele egyetértésüket és tiltakozásukat, cum consuetudo generális ubique habeat sic fieri. - Ha pedig mégis jóváhagyásukkal bízzák meg őket, úgy megbízatásukba foglalják bele, hogy a commissarius-ok fogadják el az általuk benyújtott articulus-okat, in quantum de iure fuerit admissionales. Ez articulus-okról a perbeli ellenfélnek - kívánságára - másolatot kell adni, s azok alapján kell az ő tanúikat is kihallgatni. - Végül, kellő ok arra, hogy a korábbi commissarius-okat kérjék az, hogy a még ki nem hallgatott tanúikat, akik őelőttük már esküt tettek, nehéz lenne rávenni arra, hogy mások előtt is letegyék az esküt. Egykorú másolat. Pozsony város lt. 744. (DF 239372.) 1 Feltételezhető, hogy Pozsony városának erre a tanácsra az 1416. szeptember végén tartott tárgyalás után volt szüksége, s azt a város ügyvédje a következő tárgyaláson benyújtott libellus-ában használta fel. (Lásd a következő számot.) Az ügyben 1417. májusig irat nem maradt ránk. Ez indokolja az időhatárokat. 2391 [Október - 1417. május.]

1 Munch (dictus) Péter Pozsony opidum bírájának, esküdtjeinek és egész communitas-ának ügyvédje András főespereshez, esztergomi vicevicarius-hoz (intézett beadványa az esztergomi érseknek a Püspökiben történtek miatt ellenük indított perében, lényegében a 2390 alapján, ugyancsak kánonjogi hivatkozásokkal). Kétségbe vonja bírói illetékességét, minthogy iuxta utriusque iuris dispositionem iurisdictio sine cohertione nullius existât momenti, parque in parem et inferiorem in seniorem nullám habeat potestatem. Tiltakozik tehát amiatt, hogy nem adott helyt a pozsonyi bírónak korábban bírói széke előtt kifejtett rationabiles et legitimé érveinek, amelyekkel vos recusando proposuerit, hogy nem lehet bíró az érseknek ellenük indított perében, mert sub eiusdem domini nostri archiepiscopi iurisdictione, dominio et districtu ecclesiastico et temporali essetis constitutus. - Bizonyíték illetéktelenségére, hogy bár korábban a felperes ügyvédje: Mihály diák (diseretus) parti mee copiam probationis subtraxit - amit in quodam instrumento publico írásba foglaltak -, amiért a felperes tenetur ipsi parti mee adinteresse, de minthogy ipse est senior vester, nem járhatott el az érsek ellen ebben vagy más hasonló esetben, defficiente autem vobis cohertione defficit in ea parte iurisdictio, ők tehát nem érvényesíthetik az érsekkel szemben legnyilvánvalóbb igazságukat sem. - Nem lehet e perben bíró azért sem, mert vestrum auditorium unum et idem cum auditorio domini nostri archiepiscopi censetur, márpedig az irrationabilis és a jog szellemével ellenkező, hogy a felperes perét in suo proprio auditorio tárgyalják. - Emellett föltéve, de meg nem engedve az eljárás érvényességét, tiltakozik az ellen, hogy a kánonjog előírásai ellenére nem adtak át nekik libellus-t, és nem foglalták írásba a petitio-t, az utóbbit pedig akkor is meg kellett volna tenni, ha a libellus átadásának hiányát a sedis Strigoniensis szokásával magyaráznák. - Kifogásolja azt is, hogy a felperes tanúi sunt ipsius fami-