Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

2343 Okt. 7. (in Kápolna, f. IV. p. Francisci) Bogath-i Imre Küküllő megye ispánja, [Bik]es-i Bancha fia: János és Kerellew-i Thatar (dictus) Lőrinc szolgabírák bizonyítják, hogy Seles-i Bychak (dictus) Benedek - Bálint fia Lőrinc nevében - arra kérte őket et comprovinciales nobiles protunc nobiscum in sede nostra iudiciaria existentibus(!), adjanak választ arra nézve, hogy Palus-i Lépes Apoor és Penye fia: László a közöttük folyt per során tettek-e előttük valami bejelentést, hogy Palus birtok nem tartozik Küküllő megyéhez; ők egymás között az ügyet megtárgyalván megállapították, hogy sem személyesen, sem procurator-aik útján sem általában, sem a Lőrinc elleni perben ilyen bejelentést nem tettek. Váraskeszi Lépes Loránd erdélyi alvajda 1417. máj. 16-i okl.-ből. DL 30772. (GYKOL Mise. 1-4-10.) -(M.) 2344 Okt. 7. (in Kapuina, f. IV. p. Francisci) Bogath-i Imre Küküllő megye ispánja, Bykes-i Bancha fia: János és Kereulew-i Thatar (dictus) Lőrinc szolgabírák ítéletlevele. Selesi Bichak (dictus) Benedeknek. - Bálint fia: Lőrinc nevében - előadott panasza szerint Palus-i Penye fia: László a domo preseripti Laurentii, fratris sui unum equum palifridum vulgo poroska centum ílorenos per centum denarios novos computando, et duos lapides molendinis aptos simul cum ferris quatuor ílorenos aureos vallentes elvitt. Mivel az alperes tagadta a vádat, a felperesnek panasza igazolására Lukács nap utáni szerdán (okt. 21.) esküt kell tennie az ügyhöz megfelelő számú tanúval. Váraskeszi Lépes Loránd erdélyi alvajda 1417. máj. 16-i okl.-ből. DL 30772. (GYKOL Mise. 1-4-10.) - (M.) 2345 Okt. 7. (in Chenger, f. IV. p. Francisci) Theth-i János fia: János Szatmár megye alispánja és a négy szolgabíró ítéletlevele. Vaya-i Benedek fia: Tamás bírói székükön előadta, hogy Rohod-i János fia: László, ennek fia: Simon, Theureuk Mihály, Cantor Mihály, Gergely fiai: Bálint és István, Miklós fia: Mihály és Demeter három év előtt Santa György nevű jobbágyát megverték, amibe az belepusztult, aminek következtében ő centum florenorum novorum kárt szenvedett. Mindezt a megyének vizsgálatról szóló, a királyhoz intézett jelentésével igazolta. Az alperesek elismerték, hogy Vayainak Santa György nevű jobbágyával viszályuk volt, de tagadták, hogy Santa ebbe halt volna bele. A felperes felajánlotta keresetének a vizsgálatról szóló oklevélben foglaltakra szorítását és a szomszédos nemesek döntésére bízását, az alperesek azonban ezt elutasították és csak egy bizonyos Mihály nevű pap döntése alá voltak hajlandók bocsájtani a pert, aki Santa-t meggyóntatta. Velük szemben a felperes annak a János Vaya-i plébánosnak döntése alá volt hajlandó bocsátani az ügyet, aki Santa-t meggyóntatta és eltemette, ezt azonban az alperesek nem fogadták el. A felek meghallgatása után úgy ítéltek, hogy mivel a felek a hatalmaskodást nem tagadták, a felperes pedig Santa-nak megverését és elpusztítását a vizsgálatról szóló oklevelével igazolta, sőt a szomszédos nemesek bizonyságát is felajánlotta, amit azonban az alperesek visszautasítottak, a Rohod-i nemesek mindegyike köteles huszonötödmagával esküt tenni arra, hogy Vaya-inak Santa György nevű jobbágyával viszályuk volt ugyan, de ennek halálát nem ők okozták. Az ítéletet Vaya-i elfogadta, az alperesek azonban elutasították, majd bemutatták a király oklevelét, amellyel meghagyta, hogy a perben hozzanak ítéletet és ha azzal a Rohod-i nemesek nem lennének megelégedve, terjesz-