Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

ELŐSZÓ A Zsigmondkori oklevéltár III. kötetének előszavában az érdeklődő részletes tájékoztatást kap az oklevéltár 1411-1420. évi kéziratának történetéről, valamint Mályusz Elemér kéziratának kiegészítéséről, az általa követett oklevél- és adatszelektálási szempontokról, s arról, hogy a III. és IV. kötet esetében ezektől milyen esetekben tértünk el. Az V. kötet készítésénél két ponton tovább enyhítettük az erős adatszelektálást. Engel Pálnak Birtok- és családtörténet (Kísérlet egy 14. századi rekonstrukcióra) című tanulmánya (in: Európa vonzásában, Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára) végképp megerősített abban az elgondolásomban, hogy a királyi, nádori, vajdai stb. emberek szerepeltetése nem fölösleges, és tovább erősítette ezt Kubinyi Andrásnak a III. kötetről írt recenziója is (Levéltári Szemle XLIII/1993. 4. szám 92). így ebben a kötetben a hiteleshelyekhez intézett királyi parancsok és más hivatalos megkeresések kivonatait követően a kijelölt királyi stb. emberek névsora olvasható eredeti latin alakban a vagy szó latin szinonimáinak elhagyásával és az esetleges füius szó rövidítésével (f.). Megemlítendő, hogy a kötet kézirata már együtt volt, amikor sikerült megszereznünk Andrija Lukinovic 1992-ben megjelent kötetét, amely I. K. Tkalcic Monumento histórica episcopatus Zagrabiensis című forráskiadványának mintegy folytatása, és az 1395-1420. évek okleveleit tartalmazza teljes szövegközlésekkel. Tekintettel a kötet nehéz elérhetőségére és nem minden esetben pontos közléseire úgy kellett dönteni, hogy az e kötetben először közzétett oklevelekről nem regeszták készülnek, hanem maradnak a már meglevő kivonatok. Két kisebb jelentőségű változtatással is találkozhatnak a kötet használói. A nyomtatásban megjelent hiteleshelyi jelentések egészen kurta regesztái legalább egy főszereplő adatával bővültek. - Továbbá, ha a kivonat latin szöveget közölt, úgy az abban előforduló számot az eddigi kötetek arab számmal adták vissza. E kötetben a latin szöveget már nem szakítják meg arab számok, hanem az eredeti szövegben alkalmazott - általában latinul kiírt - alak vagy az eredetiben ritkán alkalmazott római és még ritkábban megjelenő arab szám olvasható. Kivétel a keltezések esete, ahol maradt az eddigi gyakorlat. Az V. kötet munkálataiban is meghatározó szerepet játszott Szent Györgyi Mária, aki a kéziratokat gondozta, majdnem minden munkafázisban részt vett, a könyvészeti és a levéltári forrásjegyzéket meg a kötet mutatóját összeállította, a kötet szakmai szerkesztésének egy részét végezte. E kötet (M.) vagy (F.) sziglával nem jelölt kivonatainak alapszövegét kevés kivétellel Hermann Zsuzsanna, a spanyol nyelvű néhány levél kivonatát Horváth Emőke készítette. A gyakorlat azt mutatta, hogy A felhasznált levéltári források IV. kötetbeli közlési módja megfelel az igényeknek, így ezt meg a Könyvészeti források és rövidítések eddigi jegyzékét az időközben szükségessé vált kiegészítésekkel és módosításokkal (új források előfordulása, őrző levéltárak nevének megváltozása) adjuk. Budapest, 1995. október Borsalván