Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

1594 Febr. 21. (Bude, 40. die oct. epiph.) Garai Miklós nádor a perben, amelyet 1414. mindszentek nyolcadán Harazth-i Pooch fia: László (proc. Harazth-i András) indított előtte Tothsolmus-i Balázs fia: Miklós ellen (lásd a két előzőt), a felperes számára átírja Lajos király 1382. szept. 2-án in villa Somogy kelt levelét, amelyben átírta, és örök érvénnyel megerősítette saját, 1378. jan. 13-án Dyosgyewr-ben kelt oklevelét arról, hogy Thothsolmus-i Aproud (dictus) Miklós Sáros megyei nemes fiának: János Kykulew-i főesperesnek, királyi káplánnak a királyi cancellaria-ban és másutt nyújtott szolgálataiért új adományaként örök joggal neki és általa uterinus testvérének: Balázsnak, valamint uterina nővére: Klára és Pooch fiainak: Ferencnek és Lászlónak adta a Szepes megyei, a Harnad folyó két partján lévő, Radwzlaus fia: Tóbiás, illetve György fia: Máté fiúörökös nélkül történt halálával a kezére háramlóit Castrosynfew és Mathefalwa birtokokat, kivéve az utóbbinak azt a részét, amely fratres ordinis Cartusiensis de Lapiderefugii in Scepus illeti; az oklevelet titkospecsétje alatt állította ki és nagypecsétjével való megerősítését ígérte. További három oklevél átírását propter prolixitatem verborum nem lehetett megtenni, ezért más privilégiumba foglalni ígérte. Hártyán, függőpecséttel. DL 74871. (Máriássy cs. márkusfalvi lt.) - Közi. Szepes múltjából IX (1917) 49/148, reg. (Uo.) 1595 Febr. 21. Buda. Garai Miklós nádor fejenként harmadmagukkal eskütételre kötelezi Oroszi Pétert, Mátét és Fülöpöt annak igazolására, hogy Verbőci Mátyást és Istvánt nem verték meg, anyjukat pedig nem fosztották ki. - Horvát: Verbőtzi 63. (Leleszi konv. orsz. lt., Acta a. 1416-37 - DF 220893.) - (M.) 1596 Febr. 21. (Bude, 40. die oct. epiph.) Peren-i Péter országbíró ítéletlevele. Kapy-i András mester perbe hívatta Sebes-i László fiait: Sinkát és Pált a királyi jelenlét elé, mivel ellentmondottak a Sáros megyei Kapy birtok és tartozékai határjárása alkalmával. Többszöri halasztás után a múlt Szt. Jakab nyolcadán, amidőn peráttétellel eléje került az ügy, a Sebes-iek ellentmondásukat azzal indokolták, hogy Kapy-i a határjáráskor Asgwth nevű birtokuknak nagy részét Kapy birtokhoz akarta csatolni. Mivel kérdésére a felek kijelentették, hogy határlevelet nem tudnak felmutatni, és mert a felek birtokainak a meghatárolása nélkül nem hozhatott ítéletet, kérte a jászói konventet, hogy Szt. Mihály 15. napján (1415. okt. 13.) tanúbizonysága és a kiküldött királyi ember Kapy birtokot határolják meg az alperesek Asgwth nevű birtoka felől András mester kijelölése szerint, majd Asgwth birtokot járják meg Kapy felől a Sebes-ieké szerint, és ha a felek egyetértenek, hagyják meg őket jól látható határjelekkel elkülönített birtokukban, ha azonban ellentmondanának egymásnak, a két határvonal közötti vitás terüleletet becsüljék fel, állapítsák meg, hogy melyik fél van a vitás terület egészének vagy részének a birtokában, s melyik jelölte ki birtokának határát igazabban, majd more communis inquisitionis a szomszédos, határos és környékbeli nemeseket eskü alatt hallgassák ki, hogy a vitás terület kié és kihez kell annak tartoznia, s minderről a konvent Szt. Mihály nyolcadára tegyen jelentést. Halasztás után a jelen vízkereszt nyolcadán a felek bemutatták a jászói konvent 1415. okt. 23-i oklevelét (1123) és ítéletet kértek. Mivel a jelentésből kitűnik, hogy Kapy és Asgwth birtokok szomszédos és határos nemeseinek, valamint a megyei nemeseknek a közvizsgálat alkalmával tett vallomása szerint a vitás területet a cserjésekkel együtt, egy hold kivételével két királyi ekealjára, a silvas vero dolobrosas pedig négy királyi holdra becsülve, mindig és régtől fogva a Sebes-iek birtokához tartozott, a vitás föld nagyobbik részében