Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

Danubii habiti ac exigi consueti, necnon insularum atque piscinarum Danubialium vulgo tonya vocatarum possessiones ad easdem spectantium, amelyek Komárom megyében vannak, valamint a birtokok és tartozékaik királyi jogába. Az oklevelet nagyobb magyar királyi pecsétjével erősítteti meg. Kijelölt királyi emberek: Iohannes f. Irinei de Leel, Iohannes f. Iwachon de Ekly, Laurentius, Iohannes filii Georgii de Olcha, Georgius f. Petri de Ronka, Ladizlaus f. Petri de Aranyas, Stephanus dictus Belger de Zenthpal. A pannonhalmi konvent 1415. okt. 30-i privilégiumából. DL 43307. (Múz. törzsanyag, Wégh.) - (M.) 1123 Okt. 13.

1 (11. die 15. diei Michaelis) Miklós jászói prépost és a konvent Zs.-hoz. Peren-i Péter országbírónak a Kapy-i András mester felperes, valamint Sebes-i László fiai: Sinka és Pál alperesek közti perben hozott ítéletlevele értelmében két megbízottja és Dobowch-i János mester királyi kúriai jegyző, a királyi kúriából kiküldött királyi ember először Kapy birtokot határolták meg Asgwth birtok felől András mester kijelölése szerint. A határ penes quendam rivulum Zekpatak nuncupatum kezdődik, egy ideig ennek medrét követi felfelé, s miután elhagyta azt, a patak közelében mocsaras helyen földhányás jelzi irányát, szántóföldek közt egy nagy úthoz jutva ezen halad ad locum, ubi eadem via alteri similiter magne vie coniungeretur, amelynek a felperes ügyvédje szerint Kwkehalma a neve; kevéssel utóbb elhagyva a nagy utat szántóföldeken és cserjésen vagy erdőn át leszáll egy völgybe ad quendam rivulum Dyospatak vocatum ér; felfelé tartva egy régi határjelről az alperesek ügyvédje azt állította, hogy az nem a Kapy és Asgwth birtokok közti határt, hanem néhai Both fiainak Asgwthon levő birtokrészét jelzi, amely csere útján került az alperesek kezébe, tovább quendam dumum pomi silvestris érintve leereszkedik egy patakhoz, ezen átlépve keresztülmegy egy kis völgyön, ismét felfelé tartva átlép egy úton, itt egy régi határjelet az alperesek ügyvédje ismét Both fiai birtokrészét jelzőnek állított; áthalad két úton és per rubeta, az egyik úton továbbmenve, majd elhagyva prope rivulum Asgwth levő két régi határjelnél végződik. A határok kijelölésénél az alperesek ügyvédje ismételten ellentmondott, azt állítva, hogy a határrészek nem a két birtok közötti határt jelzik, hanem Asgwth területén vannak. - Ezután az alperesek kijelölése szerint Asgwth birtoknak Kapi felőli elhatárolására került sor. A határ Asgwth pataknál levő két régi határjelnél kezdődik, érinti azt a két ugyancsak régi határjelet, ahol a felperes befejezte határjárását, felmegy egy úthoz és ezen haladva érint két régi határjelet. Eddig a felek egyetértettek, a felperes ügyvédje azonban ellentmondott a továbbiakban, ahol a határ rátérve egy nagy útra ad caput cuiusdam vallis jut, desscendendo per médium eiusdem vallis egy patakhoz ér, ezen átkelve szántóföldeken át egy árokhoz jut, ubi tempore pluviali aqua decurreret, az árkon át felkapaszkodva végigmegy egy kis völgyön, felhág ad sumpmitatem cuiusdam monticuli és per rubeta desscendendo a kis hegy oldalán levő régi határjel mellett Zekpatak patakhoz ér, ahol a felperes megkezdte határjárását és per meatum eiusdem rivuli ennek folyásával ellentétben a felperes útmutatásának megfelelően haladva ér véget. - A területet, amely a két fél által kijelölt határ között van, szántóban cserjéssel együtt két, a bárdos erdőt pedig négy királyi holdra becsülték, és úgy találták, hogy a nagyobbik rész az alperesek, a kisebbik rész a felperes kezén van. Az alperesek által meghívott szomszédos és határos, valamint megyei nemeseket kihallgatva Asgwth-i Miklós eskü alatt vallotta, hogy a vitás