Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

* Jún. 14. Borbála királyné kötelezvényének egyik szövege. Másik szövege júl. 8-i keltezéssel: 835. - A továbbiakat lásd ott. 743 Jún. 14. (Posonii, f. VI. p. Barnabe) Kappler (dictus) Péter Pozsony megye ispánja és a szolgabírák előtt a de Veteri Buda apácák bírája vagy ofíiciálisa: Peleny-i István til­takozik az ellen, hogy amikor Kondoros-i Sebestyén fia: Benedek meg fiai: Imre és Miklós az apácák Wyfalu-i jobbágyainak gabonáját és egyéb vetését jószágaikkal lele­geltették és tönkretették, ő pedig a királyi emberrel, a káptalan és a megye kiküldött­jével vizsgálatot akart tartani, hogy a kárt nekik megmutassa, Benedek egyik familiári­sával fegyveresen a királyi emberre és a pozsonyi káptalan kiküldöttére rontott és őket Wyfalu birtokig menekülni kényszerítette, amit a megyei ember is megerősített, végül az említett jobbágyok három ökrét és két kancalovát a birtokról elhajtotta és tetszése szerinti ideig magánál tartotta. Papíron, hátlapján három gyűrűspecsét töredékével. DL 10357. (Acta eccl. ord. et mon. Poson 23-12.) -(M.) 744 Jún. 14. Perpignan. A zamorai püspök titkára Ferdinánd aragón királyhoz. XXIII. János pápa ügyének elintézése Zs. erélyes és közvetlen intézkedésének köszönhető. Minden, ami jó a világon, felismerhető a császárban. - Finke III. 273. (Kronarchiv Barcelona, Caja Concilio di Costanza.) - (M.) 745 Jún. 15. (in Viti et Modesti) A garamszentbenedeki konvent előtt Gymes-i Forgách Péter mester (egr.) Nyitra megye ispánja a maga, elődei és utódai lelkiüdvéért ala­mizsnaként örökre az Elefanth-ban alapított Keresztelő Szent János pálos kolostor­nak és az abban általa - a maga, felesége és gyermekei sírhelye fölé emelt Szenthá­romság-oltárnak adományozza a Bars megyei Maykowcz nevű birtok felét, amelyet szolgálataiért új adományként örökre megkapott Zs.-tól. Egyúttal fiával: György mes­terrel együtt - fiai, ill. carnalis testvérei: János és István nevében is - kötelezik magu­kat, hogy saját költségükön és fáradságukkal megvédik a kolostort, szerzeteseit és az oltárt annak birtokában. Arenga. Hártyán, fuggőpecsét selyemzsinórjával. DL 10358. (Acta Paulinorum, Elefánt 9-2.) - Mocsáry IV. 106, sok hibával. - Fejér X/5. 647 (Mocsáry után). - Doc. art. Paul. 99 és 101, eml. (Inventarium ­DF 286489 - p. 2-3. alapján), amely újfalui, léhi és bankái részbirtokot is említ. 746 Jún. 15. (in Viti et Modesti) László sági prépost és a konvent előtt Nienie-i Luca fiá­nak: Miklósnak fia: János meg fiai: Lénárd és Luca, Luca fia: Miklós fiának: Pálnak fiai: Lőrinc és Jakab, e Lőrinc fiai: István és Mihály meg e Jakab fia: Pál, továbbá a másik Nienie-i Dacho fiának: Jánosnak fiai: Demeter, Loránd, István és György és e Demeter fia: Miklós lemondanak minden követelésükről, amelyet Terbegech birtokra, Koaar(!)-i Mátyás fiával: Pál mesterrel szemben támasztottak, mivel ő azt Zs.-tól kapta örök adományul, cserében Paath nevű birtokáért. Bár Terbegech egész birto­kot, amely hűtleneké volt, Károly király szolgálataiért Dobak fiának: néhai Miklósnak adományozta, ők azt állították, hogy egy része őket illeti, mivel azonban sem őseik ante tempus dicte infidelitatis et nec posthec ipsi aliquam iuris proprietatem in ipsa Terbegech usque modo habuissent et haberent, sed eam totaliter az említett Miklós és utódai sub titulo dicte collationis annotati regis Karuli pacifice et immobiliter uti eorum merum et sincerum ius tenuissent et possedissent, és azt a másik fél most is

Next

/
Oldalképek
Tartalom