Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

MUTATÓK

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ A kötethez készült mutató — a legfontosabb tárgyi címszavakon kívül — tartalmazza a bevezető tanulmányban és a regesztákban előforduló összes hely- és személynevet (a felhasznált könyvészeti és kéziratos források jegyzékében, valamint a regesztákhoz csatlakozó jegyzeteknek az illető oklevél kiadásait felsoroló bibliográfiai részében előfordulók kivételével). A mutató dőlt számai a bevezető tanulmány lapjaira, a többiek a regeszták sorszámaira utalnak. A helységnevek a történetileg kialakult magyar alakjukban jelennek meg a mutatóban. Ezeknek a XIX—XX. század fordulóján központi intézkedéssel kialakított jelzős változataira csak akkor utaltunk, ha ennek elmaradása megnehezítette volna az azonosítást (pl. a különböző Szentkirály nevű települések esetében). A történetileg kialakult helységnevet zárójelben, betűhíven, dőlt betűkkel követik az oklevelekben előforduló változatok. Ha közülük egyesek az ábécérend szerint több tétellel előbbre vagy hátrábbra kerültek, ezek önálló címszóként is megjelennek. Az eredeti névalakok felsorolása után a helység mai hivatalos neve, valamint szász lakosságú falvak és nagyobb városok esetében ezek német elnevezése, majd a középkori megye, illetve szék, és a Románián kívüli településeknél / jellel annak az országnak a feltüntetése következik, amelyikhez a település jelenleg tartozik. Az erdélyi településeknél a mutató a középkori közigazgatási egység neve után / jellel a mai megyebeosztást is megadja. A jelenlegi hivatalos (nem magyar) elnevezések külön címszóként szerepelnek, és elvezetnek a magyar névhez, ahol a regesztaszámok megtalálhatók. Elpusztult települések neve, amennyiben a névnek nincs mai változata vagy olvasata, eredeti alakjában szerepel. A helységnévvel kapcsolatos adatokat a településre vonatkozó egyéb információk követik külön-külön tételekként; a helység lakosainak ismert névadatai betűrendben, tisztségviselőire (ofiíciális, várnagy, plébános stb.), templomára, annak patrocíniumára, várára, malmára, vámjára stb. vonatkozó említések után az onnan ismert földrajzi nevek felsorolása zárja a címszót. Minthogy az Árpádok korában még nem alakultak ki a családnevek, a mutató az azonos nevű személyeket apjuk vagy egyéb rokonsági kapcsolatuk feltüntetésével igyekszik — lehetőség szerint — megkülönböztetni. A nevet követően — ahol ez megállapítható volt — a mutató jelzi, hogy az illető személy milyen minőségben (pl. birtokos, alperes, lakos, várjobbágy stb.) és melyik helységgel kapcsolatosan szerepel az oklevelekben. A ma is közismert keresztnevek általában magyar nyelvű alakjukban kerültek a mutatóba,