Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

579. [1299. július 31. előtt] Gergely Zolnok-i curialis comes és négy esküdt bíró bizonyítják, hogy Mogh/Moch comes és Sarmasag-i Márton fiai, noha e birtokok osztály révén őket illemek, a király felszólítására és az ő ítéletük alapján atyjukfia (fr.): Mortunus fia: Mortunus Zeertelek nevű birtokát és Masatelek birtok felét, melyek Desew comes jószágával szomszédosak, átadták Desew comesnek mindazon károk és jogtalanságok jóvátételeként, melyeket Mortunus neki okozott birtokának elpusztításával, az ottani Szt. Péter-egyház felégetésével, fiának és két szolgájának megölésével, mert Mortunus javait még halála előtt Desew comesnek ítélték oda. Tartalmi ái a váradi káptalan 1299. július 31-i oklevelében (580. sz.), Zichy cs lt: DL 76928. • Közlés: ZOkm II. 371—372. — DocRomHist C. XI. 380—381, 384—385 (román fordításban is). 580. 1299. július 31. (in vig. Ad vincula Petri) A váradi egyház káptalana átírja Gergely Zolnok-i curialis comes és négy esküdt bíró 1299. július 31. előtt kelt oklevelét (579. sz.). Említés Lackfi András erdélyi vajda 1359. május 15-i oklevelében, Zichy cs lt: DL 76928. • Közlés: ZOkm II. 371. — DocRomHist C. XI. 380—381, 384—385 (román fordításban is). 581. 1299. augusztus 10. (in castro Budensi, in Laurentii) [III.] András király bizonyítja, hogy a Maramorus földje feletti püspöki joghatóságot, báróival és tanácsosaival egyetértésben visszaítélte az erdélyi püspökségnek, és annak birtokába Péter erdélyi püspököt káplánja: Mátyás pap útján be is vezettette. János kalocsai érsek jelentéséből ugyanis arról értesült, hogy András egri püspök, akinek ő e területre kellő alap nélkül, de érseki jóváhagyástól függően joghatóságot adott, a főpapok idézésére Maramaros egyházmegyei hovatartozása ügyében az érsek előtt nem jelent meg, e részek nemesei körében Imre Warad-i püspök és László Tytil-i prépost, királyi alkancellár által tartott vizsgálatból pedig kiderült, hogy Maramorus mindig az erdélyi püspökséghez tartozott. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277216) • Közlés: Pray: Annales I. 366—367. — Katona VII. 1227—1229. — LegEccl II. 514—515. — Szeredai: Series 35—36 (hibás lapszámozás!). — Gánóczy I. 149. — CD VI/2. 193—194. — TFimh 208—209. — Hurmuzaki 1/1. 541. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 467, 514—515 (román fordításban is). • Regeszta: Tentamen 199. sz. — ErdKLt 42. sz. — RegArp 4263. sz. 582. 1299. augusztus 12. (in descensu nostro campestri prope Tyham, f. IV. p. Laurentii) [III.] András király kacai (de villa Felium) Detricus comes és a többi ottani hospes kérésére megerősíti őket abban a [IV.] Béla király által adott kiváltságukban, hogy nem kötelesek többé a királynék részére macskabőrt beszolgáltatni és erre a vajda sem kényszerítheti őket. Jelen oklevelét mutassák be a vajdának, aki azonban köteles azt visszaadni nekik. Eredetije ismeretlen, kézirata: Kemény: DiplSuppl I. 54/a—b (állítólag a bécsi Hofkammerarchivban őrzött 1446. november 1-ji erdélyi káptalani ái-ból, melyet Kemény József 1824-ben másolt volna le Bécsben a levéltár igazgatója, Johann Georg Megerle által rendelkezésére bocsátott eredetiből). Minthogy Megerle a