Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Hynch Barana-i ispán, János Fejér (Albensis) megyei ispán, Laurenthe magister Vesprim-i ispán, Pál győri és Demeter Poson-i ispán, valamint a magyar, székely, szász és kun nemesek összessége (universitas nobilium Ongarorum, Siculorum, Saxonum et Cumanorum) Albertet, Szlavónia hercegét és Possega ispánját, [III.] András király nagybátyját (avunculus), aki az uralkodót gyermekkorától fogva tartotta és nagy költséggel nevelte, felveszi Magyarország báróinak és nemeseinek közösségébe. Ái Miklós pápai legátus 1301. november 14-i oklevelében, mely XVI. századi egyszerű másolatban maradt fenn, Velence, Museo civico Correr 3629. sz. (azelőtt Cicogna 293. sz.) kódex, fol. 2Ív—22r (DF 285460). Keltezése korábban vitatott volt, mert a kódex margóján látható 1292. évszámot tekintették dátumnak a szövegben világosan olvasható 1298 helyett. Vö. EM 18/1901. 284—285 (Wertner Mór). — Solymosi: Hospeskiváltság 76—77. — Gerics: Rendiség 260—262. — Szűcs: Árpádok 342. — Hitelessége kapcsán 1. RegArp 4260. sz. • Közlés: CD VII/5. 502—504. — Tudománytár 6/1842. XII. 61—63. — TFimh 181— 182. — Ub I. 192—193. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 392—393 (román fordításban). 571. 1298. augusztus 5. (in Pesth, in Dominici conf.) János kalocsai érsek, kancellár és a püspökök kiadják a [III.] András király által a belső rend helyreállítása érdekében Pestre összehívott gyűlés végzéseit, melyen a székely, szász és kun nemesek is részt vettek (apud ecclesiam fratrum Minorum in Pesth anno domini millesimo ducentésimo nonagésimo octavo, in festivitate beati Dominici confessoris, cum ómnibus nobilibus Hungaris, Siculis[?], Saxonibus, Comanis in unum convenientes). Egyebek között a király engedélye nélkül épített várak, templomerődök lerombolásáról is intézkedtek (Item munitiones et castella de novo absque licentia domini regis, vel que fuerint tales de quibus detrimenta inferuntur, vel in posterum inferri presumerentur, aut etiam quibus ipse possessiones non suffíciunt, minores etiam super ecclesias et monasteria factas sine dilectione omni deleantur). Ái I. Ulászló király 1440. július 20-i törvényében, DL 13894. • Közlés: LegEccl II. 506—511. — Kovachich: Supplementum I. 89—225 (magyarázatokkal). — Kovachich: Sylloge I. 27—53. — CD VI/2. 130—147. — MonArp 630—639. — Hurmuzaki 1/1. 532—540. — Marczali: Enchiridion 191—197 (töredékesen). — Eperjessy—Juhász: Szemelvények 32—33 (töredék). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 443—453 (román fordításban). — Lederer: Szöveggyűjt. I. 89—105 (magyar fordításban). — Bolla—Rottler: Szemelvények I. 162—184 (magyar fordításban). — DRMH I. 48—53 (angol fordításban is). • Regeszta: Ub I. 211. — Decreta 311. 572. 1298. szeptember 30. (II. d. Mich. arch.) Az erdélyi egyház káptalana privilegiális oklevélben bizonyítja, hogy Abeel fia: Mihály fiai: András és Abel Olnyrus/ Alnyres nevű földjüket, minden tartozékával és haszonvételével, valamint az ottani malomhellyel együtt, a szomszédok beleegyezése mellett, 24 márkáért eladták rokonuknak: Ambrus fia: Tamásnak. Egyben kötelezték magukat arra is, hogy a vevőt bárki keresetével szemben saját költségükön megvédik e birtokban. Tartalmi ái Szécsényi Tamás erdélyi vajda 1328. június 2-i (DL 30589) és Kaplai János országbíró 1394. május 3-i ítéletlevelében, Radvánszky cs lt: DL 89592. • Közlés: ÁUO V. 195. — HOkm VIII. 387—388. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 438 (román fordításban).