Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

descendit per novas metas a parte solis et cadit ad rivum Gumbuch et ibi sunt due nove mete et ex alia parte rivi similiter due mete. Deinde ascendendo ad partem septemtrionalem et perveniet ad superiorem finem silve Ana et ibi in uno Byrch sunt due nove mete de terra, et sic revertitur per novas metas ad primam metam capitalem. — Méltóságsor. A prépostság betöltetlen, Gergely éneklő-, Pál őr-, András dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Thorotzkay cs lt (DF 257864). • Közlés: DIR C, veacul XIII, vol. II. 420— 421, 523 (román fordításban, hasonmással). • Regeszta: ThLt 2. sz. (hasonmással). 557. 1296. Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana bizonyítja, hogy Mokou fia: Miklós Heym fia: János magisternek, valamint Kylian magister rokonainak: Domokos fiainak: Gergelynek és Miklósnak, továbbá Beke-nek és Dénesnek, végül Iwanka fia: Miklósnak általa korábban eladott Heuduasara nevű földjének két része helyett, a vevők egyetértésével, Ana nevű birtokának egyik részét adta át nekik örökre, az alábbi módon határolva azt körül: Cuius terre prima meta, sicut partes concordando nobis retulerunt, incipit de inferiori parte sessionis Bekes, ubi sunt due mete, una antiqua, alia nova de terra. Deinde tendit iuxta silvam Keykes, ascendendo versus meridiem perveniet ad duas metas terreas, antiquam videlicet et novam. Exinde ascendendo per Kyzepbirch, ubi sunt etiam due mete de terra, et per eundem Birch perveniet ad unum collem magnum, in cuius latere sunt due mete terree. Abinde descendendo per alium Birch, per silvam perveniet ad duas metas terreas, et sic cadit descendendo ad superiorem finem silve Ana a parte meridionali, et sic vadit ad metas crebras et revertitur ad primam metam, videlicet ad sessionem Bekes. Mokou fia: Miklós utódait is kötelezte, hogy a vevőket a békés birtoklásban saját költségükön oltalmazzák meg mindenkivel szemben. — Méltóságsor. A prépostság betöltetlen, Gergely éneklő-, Pál őr-, András dékánkanonok. Eredeti, hártyán, rongált függőpecséttel, Thorotzkay cs lt: (DF 257863). • Közlés: SzOkl V. 1—2. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 418—419, 522 (román fordításban, hasonmással). • Regeszta: ThLt 3. sz. (hasonmással). 558. [1296. és 1301. január 14. között] Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana, a domonkosok és az ágostonosok [gyulafehérvári házának konventje [III.] András királynak. A László erdélyi vajda által a király elé idézett Karakó és Igen/Yguen falubeli királyi népek részére átírja [IL] András király 1206-ban (32. sz.) és 1225-ben (141. sz.), [IV.] Béla király 1238. február 12-én (188. sz.), István ifjabb király 1266-ban (260. sz.) és [IV.] László király 1289. augusztus 6. után kelt oklevelét (449. sz.), hogy az eredetieket ne tegyék ki az utak viszontagságainak. Eredeti, hártyán, hártyaszalagra függesztett három pecsétje leszakadt és elveszett, DL 30354. A keretoklevél záróformuláját, a keltezéssel együtt, a tisztázáskor kifelejtették. — Ai a gyulafehérvári requisitorok 1572. október 15-i oklevelében: Teleki cs mvhelyi lt: DL 73623. A keltezés terminus ante quem-je a király halálának időpontja. Schiopul (Andreanum 113—119) az oklevelet indokoltan minősíti gyanúsnak. Vö 449. sz. • Közlés: CD VII/4. 257—258. — TFirnh 222—223. — MIÖG 5/1884. 563—564 (Franz Zimmermann). — Ub I. 202—203. (1296—1301. január 14-re keltezve) — TelOkl I. 14—15. — Schiopul: Andreanum 107— 109 (hasonmással). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 416—417 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 191. sz. (1296—1300-ra keltezve).