Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

sére. — A kettőspecséttel megerősített oklevél Teodor fehérvári prépost, alkancellár keze által kelt. Ái János kalocsai érsek és társai 1293. november 7. után kelt oklevelében (521. sz.) DL 31059. — Ái a kolozsmonostori konvent 1456. július 22. körül kelt oklevelében, DL 30360. • Közlés: TFimh 185—187. — ÁUO V. 81—83. — Hurmuzaki 1/1. 522—523. — Ub I. 195—196. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 400-^01 (román fordításban). • Regeszta: DocVal 38—40. — RegArp 3950. sz. — TSzle 7/1964. 22—23 (Györffy György). 520. 1293. november 7. (VII. Id. Novembris) [III.] András király megerősíti unoka­testvérének (fr. p): néhai [IV.] László királynak a [gyulajfehérvári (AlbTr) káptalan javá­ra tett korábbi engedményét (342. sz.), hogy a püspöki birtokoktól különválasztott Dalya, Ompaycza, Fylesd és Enugd nevű földjén 60 háznép románt (mansiones Olacorum) min­den adótól és szolgáltatástól mentesen tarthasson, jóllehet ezt megelőzően a bárók taná­csára elrendelte, hogy a nemesek és mások birtokain tartózkodó összes román lakost vigyék vissza, akár erővel is, a Scekes nevű királyi prédiumra. Ezeket a románokat egyet­len királyi adószedő se kényszerítse adó, dézsma vagy ötvened fizetésére. — A kettős­pecséttel megerősített oklevél Teodor fehérvári prépost, alkancellár keze által kelt. Ái I. Károly király kettőbe szakadt 1313. évi oklevelében, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277208). Az ok­levél az 1313. évi átíratás előtt és azzal kapcsolatosan keletkezett hamisítvány, mert az előbbivel egyező fogalmazású szöveg csupán annyiban tér el amattól, hogy ebben az átiratban Fülesd és Enyed mellett Dálya és Ompoica is szerepel, holott a többi átiratból e két utóbbi falunév hiányzik. Elképzelhetetlen, hogy a király ugyanazon a napon, azonos szövegezéssel, két külön oklevélben eltérően intézkedett volna a káptalan román települései felől. E szövegváltozat hitelessége ellen szól az is, hogy a káptalan 1456-ban nem ezt a több nevet tartalmazó változatot, hanem a kevesebb előnyt biztosító, de hiteles oklevelét íratta át (DL 30360). Kriti­kájára vonatkozóan 1. TSzle 7/1964. 23 (Györffy György). • Regeszta: ErdKLt 613, 1016. és 1024. sz. — DocVal 40—41. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 396. — RegArp 3950. sz. 521. [1293. november 7. után] János kalocsai érsek, királyi kancellár, Péter erdélyi és Tamás boszniai püspök, valamint Gellért fráter a [gyulajfehérvári (AlbTr) domonkos konvent perjelje és András fráter az ugyanottani ágostonos konvent perjelje, az erdélyi káptalan kérésére, a helyi gyakorlattól eltérő módon [tehát nem keretoklevélbe foglalva, hanem záradékkal ellátva] átírja [III.] András király 1293. november 7-i oklevelét (519. sz.), hogy az eredeti kiváltságlevelet ne tegyék ki az ide-oda utaztatás viszontagságainak. Eredeti, hártyán, hártyaszalagra függesztett négy pecsétje elveszett, DL 31055. • Közlés: TFimh 186—187. — ÁUO V. 83. — Hurmuzaki 1/1. 523. — Ub I. 196. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 401—402 (román fordí­tásban). 522. 1293. november 10. (IV. Yd. Novembris) [III.] András király Nagy (magnus) Itemus comest, valamint Kwsa és Demeter nevű testvérét megerősíti a [IV.] Lászlótól adományként nyert Morus menti HudusMonustura birtokában az Albert osztrák herceg ellen Gunchel vára és Bécs alatt vívott harcokban, továbbá a koronázását követő második évben Macho-ba betörő tatárokkal szemben Cheta (d) Lőrinc magister oldalán tanúsított vitézségükért (cum perfída gens Tartarorum post coronationem nostram secundo anno circa yemem quandam particulam regni nostri Macho vocatam venisset ad spoliandum,

Next

/
Oldalképek
Tartalom