Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)
az ilyen birtokokat magukhoz váltani. Az erdélyi vajda az erdélyrészi nemeseket és említett szászokat nem terhelheti beszállásolással, miként a szlavón bán sem a Dráva menti nemeseket. — Az oklevél Teodor magister fehérvári prépost, királyi alkancellár keze által kelt. Ái az erdélyi káptalan 1291. (február 22-én) kelt oklevelében (471. sz.) DL 30586. • Közlés: Kovachich: Monumenta 14—29. — Kovachich: Sylloge I. 15—26. — CD VII/2. 139—147. — MonArp 615—621. — TFimh 159—164. — Schuller v. Libloy: Materialien 39—47 (német fordításban). — Sz 18/1884. 478—479 (töredékesen, Szabó Károly) — Ub I. 172—176. — Marczali: Enchiridion 186—191. — Eperjessy—Juhász: Szemelvények 31—32 (kivonatosan). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 361—365, 505—509 (román fordításban is). — Lederer: Szöveggyűjtemény 82—89 (magyar fordításban). — Bolla—Rottler: Szemelvények 149—159 (magyar fordításban). — Wagner: Quellén 28—30 (kivonatosan, német fordításban). — DRMH I. 44—47, 111—115 (angol fordításban is). • Regeszta: SbgPrBlátter 1/1805. 13—15 (Johann Michael Ballmann). — Tentamen 165. sz. — Transilvania 4/1871. 81 (Stefan Moldoveanu) — Fabritius 2. — RegArp 3705. sz. 471. [1291. február 22.] Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana [az erdélyi] nemesek küldötteinek kérésére átírja [III.] András királynak Magyarország nemesei kiváltságairól 1290-ben kiadott és 1291. február 22-én megújított dekrétumát (470. sz.), melyet nála, mint nyilvános helyen (apud nos tamquam in loco communi) helyeztek el, hogy szövege szükség esetén kéznél legyen. — Hátlapján a XVI—XVII. század fordulójáról való írással: Az Magiarorzaghi nemeseknek, Erdelieknek és Zaz nemeseknek sok haznos uolna ebben: hogy az nemességre ne zallianak itt megh eskeut András kirali; hogy ha idegen orzagban megien az kirali uar uini, pénz nelköl nem tartoznak ell menni. Az kirali zemelie kiuel semmi ur mellett fel ülni nem tartoznak pénz nelkől. Az András kiraliera eskuznek hizen most is. Eredeti, rongált hártyán, fúggőpecsét zsinórjával, DL 30586. Az átíró oklevél záró részét, a keltezéssel együtt elhagyták. A fenti keltezést az valószínűsíti, hogy a király ekkor tartózkodott Erdélyben és foglalkozott az itteni jogviszonyok rendezésével. Hátlapján (VIII. vagy IX.) Bonifác pápa oklevelének XIV. századi másolata a domonkosok és a ferencesek viszályai ügyében. • Közlés: CD VII/2. 147 és 155. — TFimh 176. — Ub I. 190. — Marczali: Enchiridion 186. — Lederer: Szöveggyűjt. 82 (magyar fordításban). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 367 (román fordításban). — Bolla—Rottler: Szemelvények I. 149—150 (magyar fordításban). 472. 1291. február 22. (VIII. Kai. Mártii) [III.] András király, az erdélyi egyház káptalanának kérésére, megerősítve átírja [IV.] László király 1289. évi privilégiumát (447. sz.) a káptalan népeinek a vajda, officiálisai vagy más bírák descensusa és bíráskodása alóli mentességéről. — Az oklevél Teodor fehérvári prépost, alkancellár keze által kelt. — Méltóságsor: Lodomér esztergomi és János kalocsai érsek; Péter erdélyi, András egri, Gergely Chanad-i, András győri, Benedek Warad-i, János Zagrab-i, Benedek Wesprim-i, László Wach-i, Pouka szerémi, Tamás boszniai, Pasca nyitrai püspök; Miklós nádor, Simig-i ispán, Henrik szlavón bán, János tárnokmester, Suprun-i ispán, Tamás országbíró, Roland erdélyi vajda, Zounuk-i ispán, László étekfogómester. Eredeti, hártyán, függőpecsétje leszakadt, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277198). • Közlés: Katona VII. 1059—1061. — Schwartner 111 (töredékesen). — CD VI/1. 88—90. — TFimh 158—159.— DIR C, veacul XIII, vol. II. 365—366 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 164. sz. — ErdKLt 30. sz. — RegArp 3706. sz.
