Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

fölöttük minden helyi ügyben csupán választott villicusuk ítélkezhet, aki fölött csak a király vagy a tárnokmester; tehát mentesek az erdélyi vajda és a Zounok-i ispán joghatósága alól; báró náluk nem szállhat meg; a kamarás a sóvágóknak száz kősóért négy nehezéket (pondéra) a tartományban forgalomban levő dénárokban, a fuvarosoknak két nehezéket szintén dénárokban tartozik fizetni. A kamarások az aknákat minden évben június 24-ig (usque ad Joh.bapt), majd ettől kezdve november 11-ig (usque Martini) hét-hét márkával tartoznak a hospesektől visszaváltani. November 11. előtt és után három napon át a hospesek szabadon tized- és illetékmentesen (absque decima et ab aliquo tributo) vághatnak maguknak sót, és azzal való kereskedésüket sem a vajda, sem a Zounok-i ispán nem akadályozhatja; nem kötelesek portékáik után Gerlahida-n, Balwanius-on és Deswar-on vámot fizetni, amint ezt IV. Béla és V. István király is rendelte. — Az oklevél Teodor magister fehérvári prépost, királyi alkancellár keze által kelt. Ái I. Károly király 1310. december 8-i oklevelében, Dés város lt (DF 253331). • Közlés: ÁUO V. 20—22. — Hurmuzaki 1/1. 504—506. — Ub 1. 169—170. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 354—355 (román fordításban). • Regeszta: TörtLapok 1/1874. 411 (K. Papp Miklós) — RegArp 3699. 466. 1291. [január 6. körül] [III.] András király a Deeswar-i villicus és hospesek kérésére megerősítve átírja [IV.] László király 1279. évi oklevelét (371. sz.), amely magában foglalja István királyfi 1261. évi oklevelét (233. sz.) Ireney erdélyi bántól [!] nyert kiváltságaikról. — Az oklevél Teodor magister fehérvári prépost, királyi alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, függőpecsét zsinórjával, Dés város lt (DF 253305). • Közlés: Schássburger Programm 54— 56 (Kari Steilner). — ÁUO V. 22—23. — Hurmuzaki 1/1. 506—507. — Ub I. 180—181. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 375—376 (román fordításban). • Regeszta: TörtLapok 1/1874. 410—411 (K. Papp Miklós) — RegArp 3700. sz. 467. 1291. [január 13. után] (in Meruslo) [Benedek comes], László alvajda helyettese bizonyítja, hogy Szt. Mihály erdélyi egyházának káptalana az általa perelt Lokusteluke nevű földet, miután Mo[kou] fia: Miklós comes alperes január 13-án (in oct. Epiph.) a Meruslo faluban tartott gyűlésen előtte és négy bírótársa előtt káptalani oklevéllel igazolta az ahhoz való jussát, Miklós comes és utódai birtokának ismerte el. Eredeti, felül megcsonkult hártyán, függőpecsétje elveszett, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277206). • Közlés: Szeredai: Notitia 16—17. — TFimh 176. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 347—348 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 162. sz. — ErdKLt 34. sz. 468. 1291. január 29. (Phylpus, f. II. a. Purif. virg.) [III.] András király a gyulafehérvári (AlbTr) egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Nagy (magnus) Dámján királyi ember [Dénes] nádor fia: Dénes comest vezesse be az általa adományul kért és előzőleg körülhatárolt Lapus birtokba, ha azzal valóban ő rendelkezhet. Az esetleges ellentmondókat idézze színe elé.