Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Ái az erdélyi káptalan 1296. és 1301. január 14. között kelt oklevelében (558. sz.), DL 30354. — Ái a gyulafehérvári requisitorok 1572. október 15-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73623. Schiopul (Andreanum 113—119) az oklevelet gyanúsnak minősíti. Ez a gyanú Gergely püspök kancellárként való szerepeltetésével, az átíró oklevél szokatlan szerkezetével és írásának későbbi jellegével indokolható. VÖ. RegArp 3529. sz. Az esetleges hamisításra, feltehetőleg Gomord birtoklása érdekében kerülhetett sor Vö. 453. sz. • Közlés: CD VII/4. 216—217.— TFirnh 151—152.— ÁUO IV. 339. — MIÖG 5/1884. 563 (Franz Zimmermann).— Ub I. 162. — TelOkl I. 11—12. — Schiopul: Andreanum 112—113 (hasomással). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 310 (román fordításban). • Regeszta: CD VII/4. 258. — Tentamen 157. sz. — RegArp 3541. sz. 450. 1289. szeptember 1. (in Apoldya inferiori, in Egidii abb.) [IV.] László király a Szt. Mihály-székesegyháznak visszaadja Culuswar és Fehérvár (Albensem) falvakat, valamint a [IV.] Béla és [V.] István király által adományozott minden egyéb birtokát, amelyeket korábban elkobzott és másoknak adományozott, mert P[éter] erdélyi püspök a kun Arbuz-t (cognatum nostrum) és ennek két unokáját, továbbá Moius erdélyi vajdát fogságra vetette. Tisztázódott ugyanis, hogy ezt a püspök nem saját akaratából, hanem a Szentszéknek Lodomér esztergomi és János kalocsai érsek útján közvetített parancsára tette. Egyidejűleg érvényteleneknek nyilvánítja az e birtokokra vonatkozóan időközben mások javára tett adományait. — Az oklevél Gergely Chanad-i püspök alkancellár keze által kelt. — Hátlapján XIV. századi írással: Istud privilégium est super possessionibus ecclesie beati Michaelis et episcopatus, in quibus [?] dominus rex reputabat episcopum excessisse que fecerat ad mandátum archiepiscoporum et indulsit eidem et possessiones hic continentes stabilivit iterato per presentes. Hamisítvány, hártyán, fuggőpecsétje leszakadt, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277196). Hamisítására feltehetően 1313 és 1316 között kerülhetett sor annak a jogvitának a következtében, melynek kapcsán Kolozsvár kivívta magának a mentességet az erdélyi püspök joghatósága alól. A püspök 1313-ban I. Károly királlyal nem ezt az oklevelet, hanem az 1275. évi hiteles adománylevelet erősíttette meg és ezt később sem íratta át. 1316-ban viszont a király már nem tett említést Kolozsvárnak az erdélyi püspöktől való függéséről. Vö. Ub. I. 127—128, 311—312, 319—320. Az oklevél — hátlapján olvasható rájegyzés írásának jellegéből kikövetkeztethetően — a XIV. század folyamán már a püspöki levéltárban volt. Kritikája: RegArp 3529. sz. • Közlés: Szeredai: Series 29—30. — CD V/3. 454—455. — TFirnh 146—147. — ÁUO IV. 336—337. — KvOkl I. 24. — Gyárfás II. 456—457 (töredékesen). — Hurmuzaki 1/1. 486-^*87. — Ub I. 162—163. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 311—312 (román fordításban). • Regeszta:Tentamen 154. sz. — MonEcclStrig II. 251. — ErdKLt 25. sz. — Entz 181—182. — RegArp 3529. sz. 451. [1289.] szeptember 13. (Kewe, f. III. p. Nat. virg.) [IV.] László király Tamás fia: Rorand vajdának megparancsolja, hogy Chetnek fiait és rokonait, akik meggyilkolták Wbul fia: Mihály comes fiát: Péter magistert és hozzá menekültek, tartsa fogva, és Mihály comesnek, valamint fiainak semmiféle bántódást ne okozzon. Eredeti, hártyán, zárópecsétje elveszett, Kállay cs lt: DL 56467. • Közlés: ÁUO IX. 557 (é.n.). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 312 (román fordításban). • Regeszta: KálLt I. 30. sz. — RegArp 3533. sz. (a keltezés indokolásával). 452. 1289. szeptember 18. (XIV. Kai. Octobris) [IV.] László király a lázadó kunok ellen a Hovd melletti csatában nyújtott segítségükért, több mint ezer személynek Turuskou vára alatt a tatárok fogságából való kiszabadításáért, továbbá a szorult helyzetében