Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

királytól is van privilégiuma (296., 378. sz.) lelki üdvösségéért és kártalanításként örökre a gyulafehérvári (AlbTr) káptalannak engedi át. Ái a kolozsmonostori konvent 1436. március 2-i oklevelében, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277478). • Közlés: Szeredai: Notitia 12—13. — Katona VI. 923—924. (töredékesen) — CD V/3. 310—311. — TFimh 137—138. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 270—271 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 147. sz. — ErdKLt 15. sz. 419. [1285.] Az egri egyház káptalana bizonyítja, hogy Myskouch nemzetségbeli Ponyth bán fia: Miklós Bogus nevű Karazna vármegyei birtokának apja által szerzett felét, a hozzá tartozó Morous nevű földdel együtt servienseinek: Perezne-i Bedek fiainak: Tamásnak, Andrásnak, Sándornak, Bedek fia: Rofoyn fia: Mártonnak, valamint Perezne-i Éliás fiainak: Istvánnak és Domokosnak adta cserébe a Borsod vármegyei Aranyas nevű földért, melyet tőle és testvérétől: Páltól kaptak adományba. Bogus másik felét viszont, fiatal korától fogva tett hűséges szolgálataikért és a kunok elleni Howd-i csatában a királyi hadban elesett László nevű testvére oldalán elpusztult Éliás fia: János haláláért adományozta nekik úgy, hogy Bogus egyik felét Bedek fiai, a másikat pedig Éliás fiai birtokolják. Egyben vállalta, hogy a megadományozottakat mindenkivel szemben megoltalmazza a birtokban. Az oklevelet a tatárjárás utáni második pecsétjükkel erősítik meg. — Méltóságsor. Haab magister prépost, Saul olvasó-, Lőrinc éneklő-, Mykow őrkanonok, Marko Patha-i, Mátyás újvári (de Novo castro), Pál Borsua-i, Márton Heues-i, Gergely Zabouch-i főesperesek, László magyar király, Lodomér esztergomi és János kalocsai érsek, András egri püspök. Ái az egri káptalan 1346. szeptember 19-i oklevelében, Perényi cs lt: DL 70626. A szövegben szereplő keltezési év (1275) nyilvánvaló elírás, mely az átíráskor keletkezhetett. A szöveg ugyanis említi a hódtavi csatát, mely 1282-ben, mások szerint 1280-ban volt, Habot a káptalan prépostjának, Sault pedig olvasókanonoknak nevezi, holott ezek csak 1285-ben viselték a fenti tisztségeket. Vö. Karácsonyi: Jegyzék 62—63. • Közlés: ÁUO XII. 159—160 (hibákkal és kihagyással). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 268—269 (román fordításban). 420. [1285 után] Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Hermán besztercei (Bystricyensis) polgár a Lekunche folyó keleti partján fekvő Lekunche nevű földjét, amelyet Zegeu fia: Miklóstól vásárolt, ennek beleegyezésével, 30 márka ezüstért örök áron eladta Omode fia: Mátyásnak és testvéreinek: Benedeknek, Ábrahámnak és Isaachnak. Tartalmi ái Macska Domokos erdélyi alvajda 1356. december 11-i oklevelében, DL 36408. A keltezés az ügy előző, datálható darabjaihoz (416., 417. sz.) való viszonyításon alapszik. Megjegyzendő, hogy az ügy XIV. századi szereplői oklevélhamisításba keveredtek. Vö. Ub. I. 70—71. • Közlés: Ub II. 128. — DocRomHist C. XI. 57 (román fordításban is). 421. 1286. március 19. (Albe, in oct. Greg. pape) Imre magister fia: János magister magára nézve is kötelezőnek ismeri el és megerősíti néhai apjának végső akarataként tett adományát, mellyel CoppanTeluke és a testvére birtokától elkülönített YwankaTeluke nevű földjét — testvére: Mykud bán és ennek fiai beleegyezésével — lelki üdvössége