Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

tett, és eltiltja egész rokonságát attól, hogy e birtokok miatt nevezett atyafiát háborgassák. A közöletlen oklevél szövege: Nos Paulus banus significamus universis presentium per tenorem, quod quia Nicolaus fráter noster karissimus a primis pueritie sue temporibus specialius et devotius omnibus aliis fratribus nostris nobis in diversis negociis nostris et agendis fideliter serviendo iuxta libitum nostre voluntatis preceptum nostram cum omni reverentia adinplere procuravit, eundem Nycolaum fratrem nostram recepimus in filium adoptivum et omnes possessiones nostras emticias et aquisitas seu quocumque titulo habitas et specialiter castrum nostrum Solumus vocatum, ex propriis proventibus possessionum nostrarum constractum, dedimus, contulimus et reliquimus eidem Nycolao fratri nostro karissimo pleno iure. Volentes quod nullus ex nostris fratribus, generibus seu nepotibus, necnon et cognatis racione predictarum possessionum possit vel debeat molestare aut aliqualiter [pertujrbare Nycolaum fratrem nostram supradictum. (Hátlapján XV. századi írással^ Adoptionalis in universis possessionibus et castro Solmos Pauli bani. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, DL 1585. A keltezés Pál bán végrendelkezési kiváltságának elnyeréséről (308. sz.) és többi testvére kielégítéséről intézkedő újabb oklevele (364. sz.) időpontjával valószínűsíthető. 314. 1272. március 11. (V. Id. Mártii) [V.] István király a Kykellw folyó melletti Aruszegh nevű földet Székely (Siculi) Péter comes fia: Péternek és utódainak adományozza örökre különböző hadjáratai során és különösképpen a Bulgária ellen vonult végvidéki királyi hadseregben (in diversis expeditionibus... precipue in exercitu confini suo, quem extra regnum habuisset Bulgarorum) szerzett érdemeiért, amikor vitézül harcolva fogságba is esett. — Az oklevél Benedek magister Orod-i prépost, alkancellár keze által kelt. Tartalmi ái Nadabi László erdélyi alvajda 1413. október 27-i oklevelében, Suky cs lt. (DF 255292). • Közlés: DIR C, veacul XIII, vol. II. 149, 499—500 (román fordításban is). • Regeszta: ZsOkl IV. 1225. sz. (hibásan 1270. március 2-ára keltezve). 315. [1272.] május 1. (Bude, in oct. Georgii) [V.] István király, látván az erdélyi káptalan szegénységét, újból neki adományozza a Torda-i sóaknát, amelyet mentesített a vajda és mindenféle királyi officiális joghatóságától (291. sz.). Egyidejűleg örökre átengedi a káptalannak a birtokain lakók által fizetendő egész királyi collecta-t. Minderről később privilégium kiállítását is ígéri. Ái IV. László király 1276. szeptember 14. előtt kelt oklevelében (345. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277182). A szövegben olvasható 1269. keltezési év javításának indokolása: Sz 55—56/1921—2. 85—86 (Szentpétery Imre). — RegArp 2084. sz. • Közlés: CD VII/4. 135—136. — Schullers Archiv 1/1840. 68. — TFirnh 91—92. — ÁUO III. 201. — Ub I. 104. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 139 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 108. sz. (1269-re keltezve). — ErdKLt 604. sz. — RegArp 2084. sz. 316. 1272. május 23. (X. Kai. Junii) [V.] István király, Pertold fráternek, a cisztercita rend Szűz Máriáról elnevezett Kyrcz/Kyrch-i kolostora apátjának kérésére, megerősítve