Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Említés IV. László király 1289. augusztus 6 körül kelt oklevelében (447. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277996). Keltezése a király uralkodási idején alapszik. • Közlés: Szeredai: Notitia 14. — Katona VIII. 995— 996. — CD V/3. 451. — TFimh 153. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 306 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 26. sz. — RegArp 2272. 292. [1270—1272] [V.] István király megparancsolja a Telegd-i székelyek közösségének (universitati), hogy Hylyea fia: Lőrincet és ennek fiát: Leostachius-t, saját kérésükre fogadják be maguk közé, hogy a szomszédságukban elterülő Scederyes nevű örökjogú birtokukat, melyen Szűz Mária tiszteletére emelt kőtemplom áll és Scentkerest nevű, szintén örökjogú jószágukat, melyen a Szt. Kereszt tiszteletére épült kőtemplom található, közös határként (indistincta sine meta) a székelyek törvénye szerint élhessék. Továbbá védjék meg őket mindenkivel szemben. Egyidejűleg a két birtokost kivette a vajdák ispánjainak (ab omnibus comitatibus voyuodarum) és officiálisainak joghatósága alól. Belefoglalva, végén megcsonkítva, IV. László király 1279. évi oklevelében (367. sz.), MTAKt kézirattára, Oklevelek I. 31. sz. (DF 243677). • Közlés: HOkm VI. 244. — SzOkl III. 2—3. — Ub I. 107—108. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 129 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 2235. sz. (gyanúsnak minősíthető). 293. [1270—1272] [V.] István király Sohthteluk nevű földet a székelyek nemzetségéből való (de genere Siculorum) Benchench fiainak: Istvánnak, Domokosnak és Mykonak adományozza. Egyidejűleg leírja annak határait. Említés az erdélyi káptalan 1291. sz. oklevelében (495. sz.), DL 1334 és 1335. — Ái az erdélyi káptalan 1379. június 15-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73760. • Közlés: SzOkl I. 24—25. — ÁUO X. 61—62. — Hurmuzaki VI. 517. — Ub I. 185—186. — TelOkl I. 12—13. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 348—349 (román fordításban). • Regeszta: CD VIII/7. 366. és XI. 463. — Schullers Archiv 1/1840. 68. — TFimh LXXIII. — VerArch 15/1880. 171 (Albert Amlacher). — RegArp 2277. sz. 294. [1270—1272] [V.] István király az apjával, [IV.] Béla királlyal vívott belharcokban tanúsított hűségükért és vitézségükért Mykud comes fiainak: Mykud bánnak és Imre magisternek adományozza Doboka várának Dobokawarfalua nevű faluját, valamint Lusad nevű és egyéb lakatlan földjét (Doboka vm), továbbá Kis (parvi) Gergely magvaszakadt Torda-i várjobbágynak az Aranas folyó mellett fekvő Igruchteluk és Kerekyghaz nevű (Torda vm) földjét. Mykud bán és Imre magister ugyanis, a többi hűséges báróval együttesen, legyőzték apjának az erdélyi részekbe az ő üldözésére küldött, magyarokból és kunokból álló seregét, a Kemyn fia: Lőrinc vezérlete alatt Feketeuholm várát ostromló második hadsereget, felszabadították a várat és az ellenséges vezért is elfogták. Az ostromzárból kiszabadulás után a Menk kun vezér alatt küzdő kun sereget, majd Erney bán hadát is szétverték. Végül Ilsuazeg-nél apjának Anna fia: Béla Machou-i herceg vezénylete alatti seregét is legyőzték, Herricus bán akkori nádort és Buda várnagyát (rectore castri Budensis): a német Preuchul-t foglyul ejtették és közben maguk is súlyos sebeket szenvedtek.