Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

260. 1266. István ifjabb király, erdélyi herceg és a kunok ura a Karakó és Yguen/ Ygun faluban lakó hospeseit felmenti az erdélyi vajdáknak és helyetteseiknek (viceiudex wayuode) járó állandó szállásadás kötelezettsége alól, kivéve ha fenyegető veszedelem idején Erdélyország (regni nostri Transsilvani) megvédése érdekében kellene közéjük szállania. Megerősíti bíráskodási kiváltságukat saját ügyeikben. Külső személyekkel való pereikben a vajda ítéljen, de helyettese (viceiudex) sohasem. Minthogy nincs földművelésre alkalmas elég területük, nekik adományozza a [gyula]fehérvári (Albensis) vár Gywmurd nevű lakatlan földjét ama határjelek között, amelyeket megbízottai: Gyogh-i András comes testvére: Pál comes és Lewe fehérvári várjobbágy, a többi várjobbágy jelenlétében megállapítottak. Megújítja a szászok módjára történő adó- és tizedfizetésre, plébánosválasztásra vonatkozóan apjától adott kiváltságukat (188. sz.), és azt a kötelezettségüket, hogy négy jól felszerelt páncélos lovast és két sátort tartozzanak küldeni nem a bárók, hanem a király seregébe. — Az oklevél Lodomér magister alkancellár keze által kelt. Ái az erdélyi káptalan 1296 és 1301. január 14. között kelt oklevelében (558. sz.), DL 30354. — Ái a gyulafehérvári requisitorok 1572. október 15-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73623. §chiopul (Andreanum 113—119) az oklevelet gyanúsnak minősíti. • Közlés: CD VII/4. 130—132. — TFirnh 84—86. — MIÖG 5/1884. 561—562 (Franz Zimmermann). — Ub I. 96—98. — TelOkl I. 6—8. — Schiopul: Andreanum 111—112 (hasonmással). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 79—80 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 101. és 192. sz. — Wenzel: Adalék 24. — RegArp 1853. sz. 261. [1267.] június 3. (apud monasterium Kw, f. VI. a. Penth.) István ifjabb király és erdélyi herceg a [gyulafehérvári (AlbTr) káptalannak. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Miklós erdélyi vajda és Zounuk-i ispán, vagy embere iktassa be Jula fia: Miklóst, hűséges szolgálatai jutalmaként, nagyapjának: az idősebbik (magnus) Jula-nak az erdélyi részekben fekvő Jula Mediesy, Mykazaza, Miklóstelke (predium Nicolai) és Thobiasfolua nevű örökjogon bírt jószágaiba. Az esetleges ellentmondókat idézze színe elé. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét töredékével, DL 37559. A keltezés indoklása: EM 18/1901. 232—234 (Wertner Mór, hibásan). — RegArp 1863. sz. • Közlés: HOkm VII. 106 és VIII. 117. — Ub I. 528 (mindhárom 1268. május 25-re keltezi). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 97—98 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 1863. sz. 262. 1267. István ifjabb király, erdélyi herceg ajtónállójának: Iván fia: András magisternek birtokokat adományoz a László vajdával és Feketeholm-nál Kemyn fia: Lőrinccel Erdélyben, Erney bánnal a Tisza mellett, Henrik nádorral Isaszegnél folytatott harcokban tanúsított hősies magatartásáért (Et cum Ladyzlaus woyuoda et Jula fráter eiusdem venissent cum Cumanis contra nos ad partes Transsilvanas, qui tamen inspirante divina gratia in fúgám sunt conversi contra insurgentes nobis cum fervore summe fidelitatis arma pertulit viriliter et potenter se dubiis fortune casibus exponendo. Et cum claustra castri Feketeholm adiissemus, dereliquentibus et deserentibus pluribus baronibus nostris et militibus et omnibus nobilibus regni nostri, post non posse resistere nostris persequentibus et inimicis, ipse nullo modo nos reliquit, sed potius adherens nostro lateri in ipso castro, in nocturnis et diurnis vigiliis et in aliis multis tam grata et accepta nobis servitia