Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

az esztergomi egyháznak különböző, régebbi királyi oklevelekbe foglalt bíráskodási, bányászati, adómentességi kiváltságait; azt, hogy javára az ország nemesei végrendelkezhessenek, magukat a katonáskodó nemesek módjára (more nobilium exercituantium) elkötelezhessék az esztergomi egyháznak. Végül megerősíti, hogy az érsekséget a királyi urburából és a pénzverésből, a románoktól és székelyektől szedett állatadóból tized illeti meg (Item similiter de pecudibus et pecoribus exigendis ab Olachis et Siculis idem archiepiscopus percipiet decimam partem). Ezt az oklevelét az eredetiekkel teljesen azonos értékűnek kívánja tekinteni (pro originali privilegio deputamus). — Az oklevél Farkas magister, választott Zagrab-i püspök, királyi alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, rongált állapotban, függőpecsét zsinórjával, az esztergomi érsekség világi lt, Lad. A, fasc. I, nr. 2 (DF 248072). Keltezésére: RegArp 1302a. Györffy György az oklevelet gyanús hitelűnek tartja (TSzle 7/1964. 6). • Közlés: Pray: Hierarchia I. 131—134 (töredékesen). — Katona VI. 391—394. — LegEccl II. 399—401. — CD IV/3. 133—136. és VII/5. 331—335 (mindkét esetben 1263-ra keltezve). — MonArp 500— 503. — Teleki: Hunyadiak XI. 109—112 (1270-re keltezve). — Török II. 33—35. — Hurmuzaki 1/1. 307— 309 (1263-ra keltezve). — MonEcclStrig I. 473—376. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 41—43 (román fordításban). • Regeszta: TFimh XLIV. — MSion 1/1863. 698 (Knauz Nándor). — CodDiplStrig I. 49 és II. 86. — SzOkl I. 14. — Ub I. 87. — RegArp 1302a. sz. — DocVal 27. — TSzle 7/1964. 6 (Györffy György). 236. [1262 körül] [IV.] Béla király az Aranas folyó mellett, Torda vármegyében fekvő Scenthmyklos birtokot [Kökényes-Radnót nemzetségbeli] Mykud comes fiainak: Mykud bánnak és Imre magisternek adományozza. Említés Mikud bán 1288. március 27-i oklevelében (434. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277195). Keltezése azon alapszik, hogy a megadományozottak a IV. Béla és fia: István ifjú király között 1262-ben kitört fegyveres hatalmi harc során az ifjabb királyhoz csatlakoztak. A király adománya tehát a konfliktus elmérgesedése előtti időből való lehet. • Közlés: Katona VII. 983—985. — CD V/3. 437. — ÁUO IV. 333. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 295 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 22. sz. — RegArp 2270. sz. — Entz 181. 237. [1262—1263 körül] István ifjabb király Wizakna mezőváros cíviseinek és hospeseinek azt a kiváltságot biztosítja, hogy bírót választhatnak maguknak, aki összes ügyükben ítélkezik, erőszakos szállásadással (descensus) senkinek sem tartoznak, magtalan halál esetén szabadon rendelkeznek vagyonukkal, a többieket (comprovinciales) terhelő évi census alól mentesülnek, de az Erdélybe jövő királynak ajándékot (munera) adnak, a sóbányához bármelyik erdőből vághatnak maguknak fát. Tartalmi említés III. András király 1291. július 10. körüli oklevelében (481. sz.). 1785. február 18-i ái: Kemény S.: ChartTrans, tom. XXIV, nr. 168. A keltezés azon alapszik, hogy az ifjabb király ez idő tájt rendezi a dési sóbányászok kiváltságait (233., 234. sz.) és 1262. december 5-től kezdődően használta a iunior rex címet. Vö. RegArp 1781. sz. Az 1467. október 19-i átíró oklevél gyanús volta ezt a szöveget is kétes hitelűvé teszi, legalábbis az eltűnt eredeti esetleges előkerüléséig. Feltűnő, hogy a városka fenti kiváltságairól 1467-nél korábbi más említés nem ismeretes. • Közlés: Ub VI. 300. 238. [1262—1266] A Warad-i káptalan István ifjabb királynak, erdélyi hercegnek, a kunok urának. Kiküldöttje: Clemen [!] fia: Miklós, a Kalata-i pap: Pál káptalani tanú-