Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

metam. Item super eodem Bercz tendit ad unam metam. Exinde vadit ad unam metam. Exinde similiter super eodem Bercz vadit ad meridiem ad quattuor metas et ibi finitur terra jobagionum castri, videlicet Urbani et Myko, et terra nomine Sczeek/Seech incipit esse commetanea terre Perechwn. Inde eundo ad meridiem in uno monticulo est una meta et inde vadit ad unam metam et exinde per metas eundo directe versus meridiem sunt due mete, ubi incipit descendere in Crazna et inde parumper descendendo ad unam metam, inde vadit iterum ad unam metam. Deinde per unam magnam metam cadit in Crazna/ Karazna et transeundo ipsam aquam versus meridiem revertitur ad très metas priores, ubi incipit terra Perechen/Perechon esse commetanea cum terra Korogh, sicut superius est assignatum. Ái Bebek Imre országbíró 1390. március 23-i oklevelében, mely Pálóczi László országbíró 1454. december 14-i (DL 351) és 1466. március 22-i átírásában (Rákóczi-Aspremont cs lt: DL 72008), valamint II. Ulászló király 1494. február 17-i oklevelében (DL 31054) maradt fenn teljes szövegében. Tartalmi említése Bebek Imre országbíró 1390. április 9-i (DL 29992), Garai Miklós nádor 1406. február 27-i (DL 30099) és 1409. március 13-i oklevelében (DL 31053) található. A fenti regeszta alapszövege a DL 72008. sz. átiratot követi, de a másik két oklevélből is feltünteti a személy- és helynevek lényegesebben eltérő alakjait. A keltezés hibás évének (1257) helyesbítése: RegArp 1216. sz. • Közlés: CD VII/3 38 és X/4. 844—845 (kivonatosan). — HOkm VI. 89—93 (teljes szöveg). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 27—31 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 86. sz. — Sz 4/1870. 606 (mindkettő 1257-re keltezve, Szabó Károly). — RegArp 1151. és 1216. sz. 231. 1260. október 8. (Pragae, VIII. Octobris) [II.] Ottokár cseh király jelenti [IV. Sándor] pápának, hogy a Magyarország és Ausztria határán, a Moraua folyó melletti Hemburg vár és város közelében július 12-én (diem Margarete precedentem) legyőzte [IV.] Bélának és fiának: Istvánnak, Magyarország királyainak, valamint a velük szövetségben harcoló Danilo halicsi (Russie) királynak és fiainak, továbbá Boleszlo krakkói és ifjabb Leszko (Lozkonem) lausitzi (Lausatie) hercegeknek kunokból, magyarokból, különféle szlávokból, székelyekből, románokból, böszörményekből, izmaelitákból, görögökből, bolgárokból, rác és bosnyák szakadár eretnekekből álló hatalmas seregét (innumeratam multitudinem inhumanorum hominum Comanorum et Ungarorum et diversorum Sclavorum, Siculorum quoque et Walachorum, Bezzerminorum et Hysmahelitarum, scismaticorum etiam, utpote Graecorum, Bulgarorum, Rusciensium et Bosnensium haereticorum). Egyidejűleg küldi apostoli megerősítés végett a magyarokkal, Ruland Poson-i ispán közvetítésével kötött békeegyezség szövegét, melyet a két királyon kívül a királyné és Béla herceg is pecsétjükkel láttak el. Eredetije ismeretlen. Szövegét az Annales Otakariani tartotta fenn. Vö. Gombos: Catalogus I. 165, 534—535. Keltezésére: Pauler II. 240, 529—530. Jindfich Sebánek és Sása Dusková kétségbe vonják hitelességét és oklevélszerkesztési mintának tartják. Kritikájára: Sebánek—Dusková 255—256. • Közlés: Katona VI. 314— 318. — CD IV/3. 15—18. — Hurmuzaki 1/1. 287—288 (mindhárom közlés olvasási hibákkal a népneveknél). — Emler II. 103. — MGH SS IX. 184—185. • Regeszta: DocVal 26. — TSzle 7/1964. 6. (Györffy György) — CodDiplSlov II. 458. 232. [1260—1270] A bécsi (Wienna) minoriták gvárdiánja: L. és az ugyanottani domonkosok alperjelje: L. közlik [IV.] Béla magyar királlyal, hogy a jeruzsálemi (Jhero-