Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

216. 1252. augusztus 20. (XIII. Kai. Septembris) [IV.] Béla király különböző külföldi követségekben tett szolgálataiért Akadas fia: Vince comesnek, Sebus-i székelynek adományozza a Kyrch-i románok (Olacorum), Barasu-i szászok és a Sebus-i székelyek területe közötti Zek nevű földet, mely egykor Fulkun nevű szász birtoka volt, de a tatárjárás óta lakatlanul áll. A bevezetést végző Lőrinc erdélyi vajda és Volkou-i ispán a következő módon állapította meg a birtok határát: Prima meta incipit ab oriente super quodam monte nomine Vecul et venit ad flumen Olth usque partem meridionalem et per memoratum flumen Olth descendit ad indagines usque septentrionem et per quendam rivulum vadit diu usque ad caput ipsius rivuli, et inde ascendit ad monticulum, qui vulgariter Berch dicitur, a quo contiguatur predicto monti Vecul versus orientem et sic terminatur. Hártyára írt, függőpecsétes eredetije 1849-ben a gr. Nemes család hídvégi It-ban elpusztult. 1758-ban készült hiteles másolata az egykor a Brukenthal Múzeum könyvtárában, jelenleg a SzALt-ban őrzött Soterius-gyűjtemény XII. kötetének 201—204. lapján található. — A tulajdonos gróf Nemes Ferenc által Benkő József részére 1779-ben készíttetett másolata: Kemény J.: ChartTrans, tom. XIX. • Közlés: Benkő: Transilvania I. 446—448. — Katona VI. 182—183. — Bethlen: Darstellung 107—108. — CD IV/2. 147—148. — TFirnh 70. —SzOkl I. 9—12 és 228 (tartalmi ái 1479-ból). — Hurmuzaki 1/1. 254. — Ub I. 78—79. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 5—6 (román fordításban). • Regeszta: CD VII/5. 232 (tévesen 1258-ra keltezve): — Wenzel: Adalék 23. — RegArp 977. sz. — DocVal 24—25. — TSzle 7/1964. 5—6 (Györffy György). 217. 1252. Szt. Mihály erdélyi egyházának káptalana bizonyítja, hogy Márton comes fiai: Balad, Márton és Tamás a két Kykullu összefolyásánál, a két folyó között (inter duos fluvios Kykullu, ubi et ipsi duo fluvii simul diffunduntur) fekvő Zonchel nevű örökjogú földjük felét — melynek teljes területén virágzása idején három falu és Szt. Márton tiszteletére emelt templom volt — rokonságuk beleegyezésével, öt márka finom ezüstért eladták Herbordus comesnek és testvérének: Lőrincnek. Ái az erdélyi káptalan 1291-ben kelt oklevelében (494. sz.), mely 1588. évi ái-ban a káptalan jegyzőkönyvének XI. kötete 3Ír lapján maradt meg, MOL. • Közlés: Ub I. 79. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 5 (román fordításban). — Sz 117/1983. 1127 (Györffy György). 218. [1252—1260] Erne erdélyi bán [!] kiváltságlevelet ad a Deeswar-i hospeseknek. Említés István királyfi 1261. évi oklevelében (233. sz.), Dés város lt (DF 253305). A keltezés Ákos nembeli Ernye erdélyi vajdaságának idején alapszik. • Közlés: TFirnh 72—73. — Schássburger Programm 54—55 (Kari Steilner). — ÁUO III. 5—6 és VIII. 8—9. — Hurmuzaki l/l. 296—297. — Ub I. 85—86. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 33—34, 497 (román fordításban is). — Töredékesen: Schullers Archiv 1/1840. 66. — CD VIII/7. 96. • Regeszta: Tentamen 90. sz. — TÖrtLapok 1/1874. 410 (K. Papp Miklós). — RegArp 1776. sz. 219. 1254. [IV.] Béla király az erdélyrészi Pál és Saul comeseket, felsőgerendi (de Gerend superiori) nemeseket, a németek és a cseh király ellen viselt hadjáratokban vérük ontásával tanúsított hűségükért kiveszi az erdélyrészi ispánok joghatósága alól és birtokaikkal együtt a királyi serviensek közé sorolja, de azzal a kötelezettséggel, hogy a harcos nemesek módjára tartoznak a király zászlója alatt katonáskodni. Ezenkívül nekik