Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

levő Bethleem prépostjának. [Rajnáid] erdélyi püspök bizonyos tizedek, illetve a Clusa-i monostor alárendeltsége, irányában való engedelmessége és tiszteletadása, továbbá egyéb püspöki jogok kérdésében korábban panasszal élt [Jakab] palestrinai (Penestrino) püspök, akkori szentszéki legátus előtt. A tárgyalások során a püspök tanúkat vonultatott fel, az apát pedig arra hivatkozott, hogy Albert Orod-i, Péter fehérvári (Albensem) és Florentinus Scibin-i prépost már korábban a monostor javára hozott döntést a fenti kérdésekben. Mivel a kúriában (j)., a [római] Szt. Miklós-egyház diakónus bíborosa előtt folytatódott per tárgyalása során kiderült, hogy a püspök tanúi közül egyesekkel szemben kifogás merült fel, a két fél képviselőinek egyetértésével, további bizonyítási eljárást rendelt el. Ennek lefolytatása után vagy ők hozzanak ítéletet, vagy a jövő szeptember 29-ig (Michaelis) terjesszék fel az alaposan előkészített ügyet a Szentszékhez ítélethozatal végett. Vatikáni lt, RegVat, vol. 18, fol. 91r—v. • Közlés: Theiner: MonHung I. 141—142. — ÁUO II. 33—34. — Hurmuzaki 1/1. 141—142. — Ub I. 64—65. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 287—289 (román fordításban). • Regeszta: Potthast 10068. sz. 182. [1235.] Hus fia: István klerikus tanúsítja, hogy amikor Hagya Culus-i várnép (civis) lopással vádolta a Hem falubeli Henguch-ot, és az tüzesvas-próbával tisztázta magát a vád alól, Hagya-t a bíró hat márka bírságban marasztalta el. Nem lévén miből fizetnie, az ügy bírája: Nucden curialis comes, a Lomb faluból való Luxa nevű poroszló útján Hagya-t, feleségét és Abbeus nevű egyetlen fiát zálogba adta István pap nagyapjának: Valter Bichor-i hospesnek, aki a hat márkát kölcsönözte neki. Valter halála után Hagya és családja István klerikus apjára: Hus-ra, Valter fiára, majd ennek halála után magára István papra szállt zálogként. Most aztán Hagya teljes tartozása visszafizetésével kiváltotta magát és családját, és ezáltal mindörökre visszaszerezte szabad állapotukat. RitExplVer 141. sz. • Közlés: Adparatus p. 225—226, 141. sz. — MonArp p. 677—678, 141. sz. — VárReg p. 264—265, 141. sz. (magyar fordításban is). — RegVar p. 306—307, 388. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. p. 147, 388. sz. (román fordításban). 183. [1235—1270] [IV.] Béla király — a váradi káptalan jelentése alapján [?] — megállapítja Zakachy, Gyuro, Kege, Kurmud, másként Zaruad és Chug birtok határait. Említés a váradi káptalan 1297. december 4-i oklevelében (563. sz.), Cornides: Diplomatarium III. 189—190. Valószínűleg ugyanerre az oklevélre utal Pál országbíró 1331. június 8-án: RegArp 1733. sz. A keltezés a király uralkodási idején alapul. • Közlés: CD VI/2. 275. és VIII/3. 567. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 15 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 1733. sz. 184. [1235—1270] [IV.] Béla kiváltságlevele Desakna hospesei számára. Említés III. András király 1291. január 6-i oklevelében (465. sz.), Dés város lt (DF 253331). A keltezés a király uralkodási idején alapul. • Közlés: ÁUO V. 20. — Hurmuzaki 1/1. 505. — Ub I. 169. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 354 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 1710. sz. 185. [1235—1270] [IV.] Béla király Nyen és Mykofalwa birtokot Prasmar-i Theel fia: Dietrich comesnek adományozza.