Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

történt adományozásáról szóló privilégiumai körül, miután azokat alaposan áttanulmányozta, a király 1211., 1212., 1221—1222. évi oklevelét (38., 43., 117. sz.) bullájába foglalva átíratta és megküldi neki. Vatikáni lt, RegVat, vol. 15, fol. 90v—92r. • Közlés: UngrMag 4/1787. 218—219 (Johann Seiwert). — CD Ul/2. 245—246. — Schullers Archiv 1/1841. 255. — TFirnh 46. — Theiner: MonHung I. 94—96. — Hurmuzaki 1/1. 114—117. — Ub I. 52. — Auvray 643. sz. — Schiopul 122 és 126 (hasonmással). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 247 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 50. sz. — Strehlke 158. — Potthast 8728. sz. 161. [1231.] április 26. (Laterani, VI. Kai. Maii) [IX.] Gergely pápa Bélának, [II.] András magyar király elsőszülött fiának. A német (Theotonicorum) lovagok jeruzsálemi (lerosolimitani) Szűz Mária-ispotályának mestere és rendtársai elpanaszolták előtte, hogy bár apja: [II.] András király Borza földjét, mely a Magyarországot sokszor háborgató kunok leggyakoribb útvonalába esik, az ország védelmére nekik adományozta, és ott ők sok költséggel, nagy munkával és vérük ontásával [öt] erős várat emeltek, e birtokot később elvette tőlük, majd újból visszaadta nekik és a havasokon túli (ultra montes nivium) Kunország egy részével kártalanította őket. Miután ők ott is erős várat építettek, a kunok attól féltek, hogy elzáródik a Magyarországba vezető útjuk, és nagy sereggel megtámadták az ottani lovagokat, de azok legyőzték őket, mire sok kun családostól megkeresztelkedett. Amikor azonban [II.] András király hozzájuk látogatott és látta birtokuk virágzó állapotát, a fentiek ellenére újból erővel kiűzte onnan a lovagokat, noha ők, a Szentszék oltalma alatt állanak, csak a pápának van egyházi joghatósága fölöttük, és ennek elismeréseként évi két márka aranyat fizetnek a kúriának. Minthogy apjához intézett levelei éppen úgy eredménytelenek maradtak, mint a rend mesterének a királynál tett látogatása, őt kéri, hogy saját lelkiismerete és jó hírneve érdekében adassa vissza a lovagok birtokait, mert a vétek csak az elvett dolog visszaszolgáltatása után nyerhet bocsánatot. Eredeti, rongált hártyán, fuggőpecsét zsinórjával, 1892-ben a königsbergi Historisches Staatsarchivban. Jelenleg nem volt fellelhető e levéltárnak a berlini Geheimes Staatsarchivban Preussischer Kulturbesitz, XX. Hauptabteilung (Königsberg) jelzet alatt őrzött anyagában. • Közlés: Dreger I. 154. — Bethlen: Darstellung 97—99. — TFirnh 50—51 (1232-re keltezve). — ÁUO I. 297—298 (1232-re keltezve). — Hurmuzaki l/L 121—122 (1232-re keltezve). — Ub I. 50—51. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 245—246, 390—391 (román fordításban is). • Regeszta: Tentamen 51. sz. — Potthast 8729. sz. 162. [1231.] április 30. (Laterani, II. Kai. Maii) [IX.] Gergely pápa [II.] András magyar királynak. A német (Theotonicorum) lovagok jeruzsálemi (lerosolimitani) Szűz Mária-ispotályának mestere és rendtársai elpanaszolták előtte, hogy a nekik adományozott Borza földjét, mely a Magyarországot sokszor háborgató kunok leggyakoribb útvonalába esik, elvette tőlük, jóllehet az ország védelmére sok költséggel, nagy munkával és vérük ontásával öt erős várat emeltek ottan. Később ugyan visszaadta e birtokot, sőt káraik pótlására a havasokon túli (ultra montem nivium) Kunország egy részét is nekik adományozta, ahol ők újabb erős várat építettek maguknak. Bár ezt megvédték a támadó kun sereggel szemben és sokakat keresztény hitre térítettek, a király ismét elűzte onnan a