Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

posita est meta eiusdem Johannis filii Stephani, in eodem vero monte, ubi terminatur terra Johannis, sunt quattuor mete et ibi tangit metam Emerici. In eodem etiam monte vadit per viam ad monticulum unum, ubi terminatur meta Emerici. Ibique intrat metam comitis Coquinus, et sic descendit in vallem, qui vocatur Zeku. Inde descendit ad fluvium qui vocatur Pizternha, et sic secundum cursum eiusdem fluvii vadit superius versus aquilonem ad villam Radus, que remanet ad dexteram manum, ad sinistram vero partem itur superius, et sic in superiori parte ville posita est meta, ubi terminatur terra comitis Coquinus. Deinde tangit metam Demetrii et ascendit ad montem, qui vocatur Zaurs, et in eodem monte vadit versus orientem et est meta sub ilice posita. Deinde ascendit ad sinistram partem inter duos biku, ubi sunt due mete maxime in terra in planitie. Deinde vadit ad monticulum unum, de quo monticulo descendit ad arborem tremuli, ubi est meta in terra posita et alia est in arbore ad modum crucis facta. Deinde descendit iuxta rivulum et ibi intrat silvam fagi, qui vocatur Madadbiki, et per eundem rivulum terminatur in littore Soyou, ubi sunt due mete in terra sub maxima arbore. Deinde intrat in Soyou et ascendit usque caput Soyou, de capite vero progreditur in montem, qui vocatur Cuzberch, in eodem vero monte vadit usque ad caput Bodagd, deinde progreditur ad alpes démentis, et inde ad Rusciam. Contulimus etiam supradicto Dyonisio magistro quandam villam Simonis bani parum remotam, nomine Gyeka, cuius prima meta tangit Coquinum versus orientem, secunda meta tangit Bulsu versus occidentem, tertia meta versus aquilonem tangit Orcar et sic terminatur. — Az oklevél Bulsu magister kancellár és Geur-i prépost keze által kelt. — Méltóságsor. Róbert esztergomi és Ugrin kalocsai érsek; Dezső Chanad-i, Sándor Warad-i, Reynald erdélyi, Cletus egri, Gergely Wach-i, Bertalan pécsi, István Zagrab-i, Bertalan Wesprim-i püspök; Dénes comes nádor, László udvarispán és Bach-i ispán, Ochuz királynéi udvarispán és Budrug-i ispán, idősebbik (magno) Jula Supprum-i [!] ispán, Ugrin testvére: Miklós Bichor-i ispán, Demeter étekfogómester és Poson-i ispán, Jula pohárnokmester és Mussun-i ispán, Miklós lovászmester. Ái a váradi káptalan 1378. január 12-i oklevelében, Bánffy cs lt (DF 260669). Az átíró oklevél szabálytalan szerkezete és méltóságsora gyanút ébreszt az átírt szöveg hitelességét illetően is. • Közlés: Fridvalszky: Diploma 2—5. — Katona V. 204, 521—524. — CD III/l. 152 (töredékesen), III/2. 129—133 (teljes szöveg). — TFirnh 42—45. — HOkm VI. 20—24. — Ub I. 47—49. — Smiciklas III. 115 és 458 (töredék). — BánfÖkl I. 3—7. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 232—234 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 46. sz. — RegArp 441. sz. 153. [1229.] szeptember 13. (Perusii, Idibus Septembris) [IX.] Gergely pápa [Theodoriknak], a kunok püspökének. A kunok megtérítése érdekében kifejtett eredményes tevékenységének elismeréseként őt és utódait mentesíti mindenféle egyházi függőségtől és közvetlenül a római pápa joghatósága alá rendeli. Megengedi neki, hogy ha keresztény hitre tért kun kezet emelne papra, vagy más kisebb vétekbe esne, feloldozást adhasson, de a súlyosabb eseteket a Szentszékre kell felterjesztenie. Vatikáni lt, RegVat, vol. 14, fol. 137v. • Közlés: CD III/2. 203—204 (tévesen 1230-ra keltezve). — Theiner: MonHung I. 90. — Hurmuzaki 1/1. 112. — Pfeiffer 185—186. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 235. (román fordításban). — Táutu 215. • Regeszta: Raynald XIII. 345. — CD III/2. 152—153. — Potthast 8454. sz.