Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Ái IV. László király 1276. augusztus 9-i oklevelében (344. sz.), az esztergomi káptalan mlt-ban, Ladula LXVI, fasc. I, Nr. 1. (DF 238222 és 238228). 1231. évi hibás keltezésére vonatkozóan: Karácsonyi: Aranybulla 12. — Uő: Jegyzék 50—51. • Közlés: CD III/2. 224—225. — TFimh 48. — EsztKáptOkm 17. — CodDiplStrig II. 34—35. — MonEcclStrig I. 277—278 (mindegyik 123 l-re keltezve). — SzOkl VIII. 2. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 178 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 53. sz. (123l-re keltezve). — MSion 2/1864. 290—291 (Knauz Nándor). — RegArp 373. sz. 116. [1221.] Fede faluból való Metsa lopással vádolta a Voda falubeli bizonyos Zounuc [nevű ember] János nevű hospesét. A bíró a Zounuc-i curialis comes: Maurianus és billogos: Bulsu, a poroszló a Dumbul faluból való Atanasius volt. Váradon János a tüzesvas-próbán [bűnösként] összeégette magát. RitExplVer 95. sz. • Közlés: Adparatus p. 214, 95. sz. — MonArp p. 662—663, 95. sz. — VárReg p. 206— 207, 95. sz. (magyar fordításban is). — RegVar p. 259, 283. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. p. 115, 283. sz. (román fordításban). 117. [1221. vagy 1222.] [II.] András király Cruzpurg várát, melyet a Borza-i keresztes [lovagok] újonnan építettek, a körülötte elterülő rétekkel együtt, örökre a lovagoknak adományozza, és megtiltja, hogy ezek birtokában bárki háborgassa őket. Ái IX. Gergely pápa 1231. április 26-i oklevelében (160. sz.), Vatikáni lt, RegVat, vol. 15, fol. 92r. • Közlés: Schlözer 314. — Bethlen: Darstellung 76. — CD lll/l. 118. — Schullers Archiv 1/1841. 219—220. — TFirnh XX—XXI. — Theiner: MonHung I. 96. — Transilvania 4/1871. 30 (Stefan Moldoveanu). — Hurmuzaki 1/1. 59. — Ub I. 14. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 195, 378 (román fordításban is.) • Regeszta: Tentamen 16. sz. (1212-re keltezve). — RegArp 391. sz. (a fenti keltezés indoklásával). 118. [1222.] április 30. (Verulis, II. Kai. Maii) [III.] Honorius pápa R. keresztes [testvért], a magyar király káplánját, javaival együtt védelmébe veszi és megerősíti a Bursa-i jövedelem őt egyházjogilag megillető negyedrészének élvezetében. Vatikáni lt, RegVat, vol. 11, fol. 244r. • Közlés: Theiner: MonHung I. 33. — ÁUO I. 184. — Hurmuzaki 1/1. 73—74. — Ub I. 18. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 182 (román fordításban). • Regeszta: CD III/1. 395. — Potthast 6817. sz. 119. 1222. [május 7. előtt] [II.] András király Hermannak, a német (Theutonicorum) lovagok jeruzsálemi (Jerosolimitani) Szűz Mária-ispotálya mesterének és rendtársainak adja [újból] az erdélyi (ultra silvas) Burza földet, mely a kunok felé (versus Cumanos) fekszik. Ezt lakatlanul már korábban [1211-ben] nekik adományozta az ország gyarapítása céljából, valamint önmaga és szülei lelki üdve érdekében, de később haragjában visszavette tőlük. Ha a lovagok ott aranyat vagy ezüstöt találnak, annak felét a királyi kincstárnak kötelesek beszolgáltatni, de a másik felét megtarthatják maguknak. Szabad vásárok ottani tartásának és vásárvám szedésének jogát teljesen a lovagoknak engedte át, akik az ország és a keresztények védelmére a kunok ellen kővárakat és városokat létesíthetnek. Egyetlen vajda sem terhelheti őket beszállásolással. A szabad dénárok, nehezék (pondéra) és mindenféle egyéb adó fizetése alól felmenti őket. Bírót maguk adnak népüknek. Ezeken kívül csak a király ítélkezhet ügyeikben. A lovagokat egykor