Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Nog) való Pogu a falusbíró (villicus), valamint Dezuan, Buncu és Luzen, Ipu-ról való Bolu és Joachim falusbíró és még többen mások. A poroszló Methel volt. István és Egyed tüzesvas-próbával bizonyították ártatlanságukat. RitExplVer 156. sz. • Közlés: Adparatus p. 229, 156. sz. — MonArp p. 681—682, 156. sz. — VárReg p. 280—281, 156. sz. (magyar fordításban is). — RegVar p. 176. 60. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. p. 56, 60. sz. (román fordításban). 61. [1213.] Beda varnog, Igeben hodnog, Izsák százados és Vodasa a Clus-i várból, Kristóf ispán bíró és Fábián poroszló előtt, a Naduduor faluból való Bansa-ról és testvéreiről: Coma-ról, Isou-ról és Elexius-ról azt állították, hogy nincs földjük (extorres). Amikor azonban ezek Váradra küldve készek voltak megesküdni, ellenfeleik beismerték, hogy a vádlottaknak három ekealjnyi földjük van, és többé nem kívánták azok eskütételét. RitExplVer 157. sz. • Közlés: Adparatus p. 229, 157. sz. — MonArp p. 682, 157. sz. — VárReg p. 280— 283, 157. sz. (magyar fordításban is). — RegVar p. 176, 61. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. p. 57, 61. sz. (román fordításban). 62. [1213.] Vilmos erdélyi püspök a német [lovagok] jeruzsálemi (Jerusalem) Szűz Mária-ispotálya testvéreinek kérésére, tekintettel arra, hogy Burza/Borza földjét, melyet lakatlanul kaptak adományként a királytól, védelmezik a pogányok naponkénti beütéseivel szemben, az ottani lakosok tizedét, az odaköltöző magyarok és székelyek tizedének kivételével, a káptalana egyetértése mellett, átengedi [a lovagoknak]. Az ott építendő templomokba szabadon állíthatnak maguknak papot, de előzőleg kötelesek őt bemutatni az erdélyi (Ultrasilvano) püspöknek, akinek és egyházjogilag előírt létszámú lovas kíséretének (equitaturarum) ottani megjelenésekor tartoznak megadni a szükséges ellátást. A bűnügyekben és különösen a papságtól megfosztással járó ügyekben az ítélkezést önmagának tartotta fenn. — Tanúként jelen vannak: Bertold kalocsai érsek, Rolland Buda-i prépost, Borcius fia: Miklós comes, Orbatius comes és mások, valamint a [gyulafehérvári kanonokok közül Róbert éneklőkanonok, továbbá Egyed, Rogerus magister és Hugó főesperesek, végül Ezsau, az erdélyi püspök gazdasági ügyeinek intézője (yconomo). Ái III. Honorius pápa 1218. április 19-i oklevelében (91. sz.), Berlin: Geheimes Staatsarchiv, Preussischer Kulturbesitz, XX. Hauptabteilung (Königsberg), Nr. 1—5 (DF 291413). — Eredeti regisztrumbejegyzése: Vatikáni lt, RegVat, vol. 9. fol. 243r—v. • Közlés: Pray: Specimen II. 253. — Katona V. 171—172. — Szeredai: Series 6—7. — Bárdosy: Supplementum 405—406. — Kósa 28. — TudGyűjt 1824. V. 7—8. (magyar fordításban, Gorové László). — CD III/1. 145—147. — Bethlen: Darstellung 77—78. — Schullers Archív 1/1841. 220—221. — Értekeződés 140—141. — TFirnh 11—12. — Theiner: MonHung I. 12. — SzOkl I. 3—4 (töredékesen). — Hurmuzaki 1/1. 64. — Rodenberg I. 44. — Ub I. 15—16. — Temesváry 19— 20. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 157—158, 371—372 (román fordításban is). • Regeszta: Tentamen 19. sz. 63. [1214.] június 8. (in dom. Respice) Pechely faluból való Pomel, a poroszló szerint, rablással vádolta falustársait: Domus-t és Tumpa-t, valamint a Saicu falubeli Basa-t.