Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Másolat a XIII. századból, István apát, később tournayi püspök leveleskönyvében, Paris, Bibliothèque Nationale, Cod. Lat. 8630/A, fol. 23r. Jóllehet a magyar hagyomány a fenti adatot az erdélyi Bethlen családhoz kapcsolja, ez kellően még nem bizonyított. • Közlés: Masson 557. — Maxima bibliotheca XXV. 11—12. — Du Molinet 45—46. — CD VII/4. 63 (töredékesen, 1175-re keltezve). — Migne CCXI. 335—336. — Desilve 54. — Gombos: Catalogus III. 2181—2182, 4698. sz. — Makkai—Mezey: Levelek 115 (magyar fordításban). — Kristó—Makk 106 (magyar fordításban). 17. [1 185—1 195 körül] A magyar király és a magyarországi püspökök jövedelmeinek kimutatásában az erdélyi püspökség évi 2000 márka (episcopus Ultrasilvanus habens duo millia marcarum), a király pedig — egyebek mellett — az erdélyi sóból 16 000 márka, továbbá az itteni vendégnépektől fizetett 15 000 márka jövedelemmel szerepel (Idem habét de sale suo XVI millia marcas... Idem habét de alienis hospitibus regis de Ultrasilvas[!] XV millia marcarum). XV. századi másolat a párizsi Bibliothèque Nationale Cod. Lat. 6238. jelzetű, angliai provenienciájú kódexében. A kimutatás keltezését régebben III. Béla királynak Fülöp Ágost francia király nővérével tervezett házasságával (1185), újabban az 1195 táján Szlavónia élére állított Imre herceg aragóniai házasságának előkészítésével hozzák kapcsolatba és ennek megfelelően keltezik. Olyan vélemény is elhangzott, hogy a feljegyzés a pápai udvar tájékoztatására készült. Egyesek vitatták hitelességét, mert bizonyos jövedelemtételeit túlzottan magasnak találták. Szövege a másolás során több helyen ugyan valószínűleg romlást szenvedett, de a kimutatás váza hitelesnek tekinthető és a XII—XIII. század fordulójának gazdasági viszonyait tükröző eredetire megy vissza. Keltezésére és hitelességére vonatkozóan 1. Sz 38/1904. 871—873 (Baumgarten Ferenc). — Györffy: Magyarország népessége 50—52, 60—61. — Magyarország története 1/2. 1245—1247 (Kristó Gyula). — Sz 127/1993. 413—449 (Barta Gábor és János). • Közlés: CD II. 217—218. — MonArp 245— 246. — MGazdtSzle 2/1895. 286—290 (Küffer Béla). — Forster 139—140 (hasonmással, Békefi Rémig.) — Marczali: Enchiridion 128—130. — Hóman: Pénztörténet 424—426. — DIR C, veacul XI—XIII. vol. I. 10, 360 (román fordításban is). — Kristó—Makk 81—82 (magyar fordításban). — Sz 127/1993. 443—444 (Barta Gábor és János). 18. [1188—1190] [III.] Béla király a Rutheniá-ban oldalán harcoló és megsebesült Ceka-t kiemeli a Zonuk-i várjobbágyságból és serviensei közé sorolja. Tartalmi ái István ifjabb király 1264. évi oklevelében (249. sz.), Irinyi cs lt (DF 280545). Az ott említett, elveszett oklevél tartalmára való utalás nem tekinthető teljesen pontosnak és hitelesnek. A fenti keltezés azon alapszik, hogy Halics ezekben az esztendőkben volt III. Béla uralma alatt (Pauler I. 329—330, II. 5—7). • Közlés: RegArp 1829. sz. — Kristó—Makk 88—89 (magyar fordításban). • Regeszta: Irinyi 1. sz. — RegArp 166. sz. 19. [1189 előtt] [III.] Béla király az erdélyi szászoknak (Theutonicorum Ultrasilvanorum) megengedi, hogy egyházaikat a többi kiváltságos prépostság mintájára szabad prépostságba szervezzék. Említés III. Coelestin pápa 1191. december 20-i oklevelében (21. sz.), az esztergomi káptalan mlt-ban, Ladula XLIV, fasc. XI, Nr. 2. (DF 237405). • Közlés: L. a 21. sz. alatt • Regeszta: Tentamen 5. sz. — RegArp 150. sz. 20. [1189 előtt] Santo Apostolo-i Gergely, a Portici-i (in Porticu) Szűz Mária-egyház diakónus bíborosa, szentszéki legátus maga részéről is hozzájárul, hogy a lakatlan